Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

X. Parasztok, pásztorok, vasasok, katonák és gazdasági tisztviselők Murányban

bognárként, és 8 forint havi zsoldot kap. A másik feljegyzés, Erasmus Gera utasítása a hadi fizetőmesternek nyolc nappal később, 16-án született, és engedélyezi Volradtnak a kifizetést. Volradtnak szerencséje volt, mert négy nappal később, november 20-án pénzéhez jutott.

175 Bambergből háromhavi távollét után, valamikor február 20. körül érkezhetett vissza Murányba. Ekkor azonban már arra az elhatározásra jutott, hogy befejezi murányi szolgálatát. A kapitány ezért kivonatot készített tevékenységéről. Eszerint 1555 áprilisától 1555. október 26-ig (valószínűleg ekkor indult el Bécsbe) összesen 7 hónapot szolgált a várban, amely időre járó zsoldjából a bambergi utazás alkalmával 24 forintot már felvett. Élelemben 10 rFt és 62 md(!)-t, készpénzben pedig utazása előtt 13 rFt és 18 md-t vett fel még Murányban. A kapitány kivonatában nem vette számba a bambergi távollét idejét, ennek kifizetését az uralkodói belátásra bízta. Volradt ezt követően ismét kérvényt nyújtott be, ezúttal azonban már egykori murányi bognárként írta alá levelét („gewesner Wagnergesell zw Murán"). A kérvény mellett beterjesztette Dominies kimutatását is, azzal, hogy a vele szemben fennálló 37 rFt 18 md adósság mielőbbi kifizetését kérte, mivel már három hete Bécsben tartózkodik, és ez teljesen felemésztette készleteit, már élelemmel sem képes ellátni magát. Volradt tehát úgy gondolta, hogy háromhavi bambergi távollétére is jár neki a zsold. Az Udvari Kamara is jóindulatúan ítélte meg a helyzetet, így bambergi távoliétére megkapta zsoldját, az 1556. március 31-én, Bécsben kelt nyugta szerint 37 rFt 13,5 kr-t. Bár az 1556-ban, Bécsben keletkezett kérvényen és nyugtán „egykori" bognárként említik, az ügyes bognár végül visszatért Murányba. 1568-ban ugyanis bestallungot kapott a murányi hadszertárosi feladatok ellátására, tehát a fegyver- és bognármesteri feladatok mellett az összes hadszertári feladat is hozzá tartozott.

176 Esetében is azt kell feltételeznünk, hogy a végelszámolást elsősorban azért akarta elérni, hogy gyorsabban hozzájuthasson pénzéhez. Ezt követően hosszabb-rövidebb ideig bizonyára távol volt a vártól, de mivel munkájára szükség volt, visszavették. Mathias Beer hadszertárnok beosztottjaként dolgozhatott annak eltávozá175 ÖStA KA WHKA 1. Kart. fol. 201. 176 Másolata: ÖStA KA Bestellungen No. 166.