Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)
X. Parasztok, pásztorok, vasasok, katonák és gazdasági tisztviselők Murányban
A táblázatban szereplő 23 személyből nagy biztonsággal csak 13 esetben lehet a származási helyet megállapítani. Két-két esetben fordul elő a csehországi Potín és Stájerország, egy-egy alkalommal pedig Linz, Ljubjana, Madenburg, Jolsva, Breslau, Wittenberg, Joachimstal, Rajna-vidék és Nürnberg. A Kmuettaw/ Komethau, Neus, Wasserberg és Halbrun helynévként nem fordul elő a történeti névtárakban, Kantt (Königsberg) és hamb/Hamburg? azonosítása pedig meglehetősen bizonytalan. A helynevek közül „Weissennburg"-ot is azonosíthatatlannak minősítettem, mert ehhez a névhez túl sok település köthető. A két jegyzékben összesen 32 név bizonyosan, 2 valószínűleg megegyezik (a bizonytalanságot a két névnél a nem állandósult névalakokból adódó eltérés, Handl/Henel és Poppele/Populer okozza). A két jegyzéket összehasonlítva olyan nevekre is bukkanunk, akiket a másik jegyzékben származási hely nélkül tüntettek fel, ami megerősíti, hogy a helynevek a személyek mellett nem családnevek, hanem a származási helyre utaló helyszínek. Az ismert származási helyről érkező murányi katonák tehát az osztrák örökös tartományokból (Stájerország, Krajna), a Cseh Királyságból és a Német-római Birodalomból (Rajna-vidék, Pfalz tartomány és Bajorország) és Poroszországból érkeztek. Nem emelhető ki egyetlen olyan ország vagy tartomány, ahonnan jellemzően többen érkeztek volna. Nem jöttek Svájcból, ahonnan egyébként olyan sok katona került idegen országokba, és csak egy katona érkezett a Magyar Királyság területéről, ő a murányi uradalomban található mezőváros, Jolsva szülötte volt. Még egy alacsony rangú személy esetében ismert a származási hely: a vár bognára, Hans Volradt Bambergből származott. A murányi katonák tehát meglehetősen sokszínű társaságot alkothattak, kezdetben talán még az is gondot okozhatott, hogy egymást megértsék, mivel ekkor a német nyelv korántsem volt annyira egységes, hogy a Krajnában született német a Rajna-vidéki némettel gond nélkül megértethette volna magát. Rázsó Gyula (és Szántó Imre) azon megállapítását tehát, hogy a magyar végvárakba a Német-római Birodalom és az osztrák örökös tartományok területéről érkeztek ezek a zsoldosok, a murányi helyzet is igazolja. Mi az oka annak, hogy ilyen messzi vidékekről érkező katonák éppen Murányban találtak maguknak szolgálati helyet? Erre a választ a toborzásukban találhatjuk meg. Ez ugyanis nem Murányban, hanem Bécsben vagy valamely Bécs közeli, alsó-ausztriai helységben történt. Mint ahogy Dominies Gáspár 1554 decemberében az uralkodóhoz írt kérvényéből
