Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

X. Parasztok, pásztorok, vasasok, katonák és gazdasági tisztviselők Murányban

térként szolgált 1563-ban bekövetkezett lemondásáig. Clemens Laznyt és Mathias Khöllert, bár főként a korábban az élésmesterhez tartozó feladatokat látták el, leginkább élelmezési sáfárnak nevezték. Előbbi majdnem 20 évig, utóbbi is legalább 13 évig szolgált a várban. Az udvarbíró írnokairól egyszersmind, a vár prokurátorairól, akik még a prefektusi rendszer előtt működtek, csak valószínűsíthetjük, hogy magyarok voltak. Velük szemben az udvarosok és officiálisok, akik a majorságot irányították, és az uradalom haszonvételeit adminisztrálták, bizonyosan a környékbeli szlávok közül kerültek ki. Emericus Dluhaluka legalább három és fél évtizedig, utóda, Brezovszky János legalább 13 évig szolgált. Paul Muransky udvarosról csak egy évből van adatunk. Dluhaluka az 1565. évi mustra szerint havi 25 mFt fizetést kapott, azonban ezt szerette volna az uralkodóval felemeltetni, vagy azt szerette volna elérni, hogy a „Graniczá"-n található, a törökök (rablók) miatt lakatlan házát, amely Thurzó Szaniszló birtokához tartozik, az uralkodó mentesítse a robot alól.

138 1 5 67-ben a prefektus asztalánál étkezett,

139 az 1573-ban készült urbárium szerint Vernáron fél telke volt,

140 amely falu szomszédos községe Grénicnek. Szerepe a vár élelemellátásában és gazdasági ügyeinek vitelében volt meghatározó. A vár alatti kastélyból felügyelte az uradalom majorságát és a vasmüveket; valószínűleg ő szerezte be az ott tartózkodó katonák élelmét is. A számadáskönyv sohasem nevezi meg tisztét, csak az 1578. évi és az 1590. évi feljegyzésekben nevezik udvarosnak.

141 Afféle mindenes volt, aki a vasbányászattól az élelembeszerzésig mindenhez értett. Személye azért érdekes, mert a vár „törzsgárdájához" tartozott. A környékről származhatott-ezt a közeli szláv helységnévből kialakult neve mutatja -, és azért is lehetett az ö feladata a vasbevételek ellenőrzése, mert ismerte a helyi vastermelési szokásokat. Dluhaluka nem tudott írni, az általa kiállított nyugtákat pecsétjével hitelesítette. Mellette dolgozott Brezovszky János, a vár officialisa, jolsvai udvaros és murányi vámos. Neve 1578-ban tűnik elénk, amikor „Joannes 138 MOL E 554 Fol. Lat. 1274 fol. 316r. Valószínűleg a murányi uradalommal határos Szepes megyei Grénic község. 139 MOL E 554 Fol. Lat. 1275. 482. p. 140 MAKSAY (szerk.) 1959. 326. p. 141 Gömöri tizedjegyzék 1578/12. füz. 7. nyugta.