Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

X. Parasztok, pásztorok, vasasok, katonák és gazdasági tisztviselők Murányban

A vár kapitányai alatt szolgáló tisztekről leginkább azért tudhatunk, mert részt vettek a gömöri tized adminisztrálásában, egyesek közülük pedig a tizedszedésben is. Azok, akik legalább (alá)írni képesek voltak, sokszor hitelesítettek különféle nyugtákat és tizedjegyzékeket. Ezzel a tevékenységgel jól kiegészíthették a zsoldjukat. Bár nem sorolhatók a tisztek közé a várban szolgáló német származású tüzérek

94 - ágyúöntök, fegyvermesterek és hadszertárnokok -, katonai feladatuk miatt érdemes itt számba venni őket. Murányban és sok más magyarországi végvárban ezek a tevékenységek aló. században általában nem különültek el élesen egymástól. Mint az alábbi életpályákból kiderül, többen egyszerű bognárként kerültek a várba a fegyverek mellé, hogy kezdetben biztosan csak karbantartásukat, felügyeletüket lássák el. Idővel lassan hadszertárossá, fegyvermüvcssé „alakultak" át. Ez az átalakulás természetesen azt jelentette, hogy idősebb, a szakmában járatos személyek mellett hosszú időn keresztül láttak el szakmunkási feladatokat, lassan kitanulva a fegyvermesterség, hadszertárosság részleteit. Bartholomeas Preisinger volt az első ágyúöntő a várban, aki több löveget is öntött. Mellette dolgozott Mathias Beer hadszertárnok, akinek nevével a számadáskönyvben 1554-ben találkozunk.

95 Szerencsére 1555 januárjában olyan jelentést tett az uralkodónak, amelyből pályafutását is megismerhetjük.

96 Matthias Beer ugyanis zsoldemelést akart elérni az uralkodónál. Ennek alátámasztására korábbi hűséges szolgálatát hozta fel, melyet Bécs török ostrománál, Bécsújhelynél, Erdélyben és más, meg nem nevezett helyeken, nem kímélve testi épségét és életét, az uralkodó érdekében tett. Miközben azonban ö őfelségét szolgálta, házát, telkét és hámorát/hutáját? elpusztították („durch pose leüd mein haus, hoff und pergwerch auf welches Ich all mein vermügen haab und guet gelegt verwiest und niedergerissen worden"). Megjegyzi, hogy hosszú ideig, nagy károkat elszenvedve szolgálta az uralkodót, sem kegy díj at, sem egyéb fizetséget nem kapott. Ezért kéri tehát zsoldjának megemelését, 10 rFt összegből ugyanis egy szolgáját is el kell tartania. 1557-ben nyugtáját 94 A tüzér kifejezést mindazok összefoglalásaként használom, akik ágyúöntéssel, fegyvermesteri feladatokkal és hadszertárnoki, esetleg bognári teendőkkel voltak felruházva. 95 MOL E 554 Fol. Lat. 1275. 161. p. 96 ÖStA HKA IIFU RN. 5 Konv. 1555 Febr. fol. 128r-129v. 1555. február 25.