Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

X. Parasztok, pásztorok, vasasok, katonák és gazdasági tisztviselők Murányban

Megjegyzendő még, hogy rendkívül magas azok száma, akik csak egyetlen jegyzékben szerepelnek. Ennek talán részben azN. Kiss István által felvetett két lehetőség áll a hátterében, miszerint a paraszti földtulajdon gyakran tárgya átruházásnak, de az általa felvetett másik lehetőségre is van bizonyíték. A tizedet adó paraszti népesség gyakori költözködésére utal Julius Herberstein korábban említett levele is, amelyben a Murányhoz tartozó hódolt jobbágyporták évről évre való elhagyásáról és benépesüléséről írt.

12 Ez a jelenség nemcsak a murányi uradalomban, hanem az ország más területein is megfigyelhető volt, részben magyarázza az urbáriumokban és a tizedjegyzékekben sokszor meglehetősen ingadozó adózási számokat. Szakály Ferenc ötletére, miszerint közös nevezőre kellene hozni az (állami) adóösszeírásokat és a tizedjegyzékeket,

13 a murányi uradalom esetében vizsgált három összeírásfajta összevetése azt a tanulságot hozta, hogy ennek lehet értelme. A zempléni és a murányi példa is azt vetíti előre, hogy az eddig feltételezett magyarországi népességszámnál magasabb számot fogunk kapni. Az már előre tudható ugyanakkor, hogy még a három adóösszeírás sem fogja az összes (adózó) családfőt egy adott területen kimutatni. Érdekes a jolsvaiakat összeíró, 1573-ban felvett urbárium elemzése. Ekkor hat embernek megnevezték a státusát: Tiszai György újonnan megválasztott bíró, a parókus fia, egy kereskedő, a jolsvai majorságban szolgáló várofficiális és egy deák esetében, akinek azonban ekkor már csak elhagyott háza volt a városban. A foglalkozást 29 ember neve mellett tüntették fel. A városnak volt egy-egy borbélya, szekerese és csiszárja, két-két fazekasa, mészárosa, szabója, szénégetője, szűcse, illetve fürészese, három hámorosa, négy-négy kovácsa és vargája, valamint két vasmüvese. Az összeírt 154 emberből 1573-ban tehát legalább 29 kézműves és legalább 5 „egyéb státusú" élt Jolsván. Az urbárium egyáltalán nem mutat Jolsván zselléreket, ugyanakkor hét olyan újonnan épült házhelyet jelöl, amelyek adómentességet élveznek. A város szolgáltatásainak számbavételekor Demianus „faber" éppen hámortulajdonosként tűnik fel (ő valószínűleg megegyezik a Demianus Ztariként számba vett emberrel.) A foglalkozásneveket a Maksay Ferenc által kiadott urbáriumból 12 MOL E 41 1587. No. 30. Murány, 1587. április 20. 13 SZAKÁLY 1995. 11. p.