Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)
X. Parasztok, pásztorok, vasasok, katonák és gazdasági tisztviselők Murányban
báriumban és a tizedet fizetők között 4 hámoros is felbukkan: Hans Schmiedt, Michael Sturman, Mattheus Schmied és Hanes Schramko. Benko hámoros pedig az 1572-es tizedjegyzékben jelen van ugyan, de az 1573-as urbáriumban és tizedjegyzékben már nincs. Az 1584-es urbáriumban szereplő 53 névből (egyetlen zsellért sem említenek) az 1584-ben keletkezett, 45 nevet tartalmazó tizedjegyzékben 28 lakos (52,8%) neve található meg; 17 tizedet fizető (37,7%) tehát nem szerepel az urbáriumban. Az 1584-es urbáriumban 25 olyan név szerepel, amelyek nincsenek a tizedjegyzékben, bár közülük 3-an az 1583 tizedjegyzékben jelen vannak. Az 1583-as tizedjegyzék 44 nevet tartalmaz, amelyből 18 az 1584-es urbáriumban és az 1584-es tizedjegyzékben is megtalálható. Csak 5 olyan név van, amelyik a két tizedjegyzékben benne van, de az urbáriumban nincs. 1583-ban 16 olyan név szerepel, amelyik sem az 1584-es urbáriumban, sem az 1584-es tizedjegyzékben nincs jelen. A murányi uradalom két mezővárosa közül tehát a kisebbikben, Nagyrőcén, a Veress Éva által Zemplénben meghatározott 23-29%-nál magasabb (32-37%) azok aránya, akik az urbáriumokból kimaradtak, de a dézsmajegyzékekben szerepelnek. 3 Felvetődik a kérdés, hogy a mezővárosnak tekinthető Nagyrőce esete mennyire jellemző a murányi uradalom többi településére. Az urbáriumok és tizedjegyzékek összehasonlítása csak azon tizedet fizető települések esetében lehetséges, ahol jegyzék maradt fenn. Az uradalom legjelentősebb települése, a szintén mezőváros Jolsva lakossága nem fizetett tizedet, illetve tizedével saját egyházát, templomát látta el, így a 16. századból nem maradt fenn tizedjegyzéke. Amennyiben azonban az alábbi táblázatokban az egyes települések hasonló adatpárjait megnézzük, hasonlóan magas az urbáriumból kimaradók aránya. 3 VERESS Éva 1966. 340. p.
