Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

III. Birtoklástörténet az uradalom kialakulásától a vár zálogba adásáig (1602)

III. Birtoklástörténet az uradalom kialakulásától a vár zálogba adásáig (1602) ///. 1. Murány a középkorban A kevés forrás és a szakirodalom eltérő magyarázatai miatt nem vagyunk könnyű helyzetben, ha Murány középkori történetét akarjuk megismerni. Murány várát 127 l-ben említik először, bár a terület vagy annak egy része - vár említése nélkül - mint „Márton föld"-e, Kövi határjárása alkalmával már 1243-ban előfordul.

1 Azt, hogy a vár a hegycsúcson helyezkedett el, senki sem vonta kétségbe, bár teljes bizonyossággal nem lehet kizárni, hogy kezdetben az első erődítményt nem a mai helyén hozták létre.

2 Amikor Jolsva 1243-ban királyi várbirtokként tűnik elénk a pelsőci határjárásban, egyetlen más Murány-völgyi települést sem említenek, de 28 évvel később, 1271 -ben V. István Jolsvát a hozzá tartozó murányi várral együtt adományozta el Miklós országbírónak, 1299-ben pedig a már lerombolt murányi várat („cum castro desolato") [Tornai] Tekus fiainak tartozásuk fejében át kellett adniuk a Balog nembeli Oth fia Herricus mesternek. Györffy György ezekből az Árpád-kori adatokból, valamint az 1321 -ben kelt oklevélből időszakos megkülönböztetések nélkül azt a következtetést vonta le, hogy a váruradalom „a Jolsva patak felső völgyében, Jolsva és Murány vára körül" alakult ki.

3 IIa Bálint - bár hangoztatta, hogy az 1243. évi adat (Márton földje) Murány környékére esik

4- az első Murányra vonatkozó említést 127l-re tette.

5 1 GYÖRFFY 1987. II. köt. 527. p. Györffy a terület Mártonibidként való említését tévesnek minősítette. 2 Ezt a felvetést az erősíti, hogy a vár régészeti felmérése során készült alaprajzon nem lehet felismerni olyan falmaradványokat, amelyek egy kisebb, az Árpád-kori viszonyokra jellemző várépítményt mutatnának. 3 GYÖRFFY 1987. II. köt. 472. p. 4 ILA 1944-1976. III. 56-57. p. 5 Uo. I. 188. p.