Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)
IX. Bíráskodás
valamint a kamarai intelmek komolyságát mutatja, hogy az ezt követő három évben bírságpénzből egyáltalán nem származott bevétele a várnak. Az udvarbírónak meghagyott egy forint alatti bírságösszegből az udvarbírónak jutó részt 1552-ből ismerjük. Ekkor az összesen 45 mFt összes bevételből 6,5 mFt-ot Kristán Balázs udvarbíró magának könyvelt. Az egyetlen olyan év 1572, amikor a számadáskönyv többet is elárul a prefektus előtt zajló bíráskodásról. Ztuzacoe (?) (Murányzdichava?) falu ekkor Károly főherceg rendeletére 12 mFt-ot fizetett, de ebben az évben könyvelték el azt az öt forintot is, melyet a vár uradalmában található Hizsnyó fizetett a várnak. A murányi uradalomról a 16. században készült urbáriumok közül csak kettőben található adat bíráskodásra: 1564-ben a polonkai bíró az összeíróknak azt sérelmezte, hogy „pro amissionem unius hominis captivi piscatoris se oportuisse solvere domino capitaneo birsagium fi. 10". 20 1573-ban Hizsnyóban hét évvel ezelőtt Clemens Prokrutas 10 mFt-ot fizetett, Murányzdichaván 3 ökröt adtak, mivel elfogadták a török hódoltatást (ez ugyanaz az eset, amelyet a számadáskönyv 1572-ben említ), Polonkán Zenko Ztari 14 mFt-ot, és egy Wilk nevü jobbágy, minden bizonnyal tiltott halászatért („dimisserunt unum captivum piscatorem") 15 mFt-ot, Sumjácon két évvel korábban egy veszekedés miatt („propter altercationes") 20 mFt-ot fizettek a kapitánynak. 21 Az 1573. évi urbárium alaposságát mutatja, hogy utána más urbáriumokban (1584 és 1598) vagy az 1593-1598 közötti időszakról készített, elvileg a bírságadatokat is tartalmazó összesítésben nincs szó a bírságokról. 22 A számadáskönyv adataiból közvetett módon a büntetőügyekre is következtethetünk. A vár kiadásai között ugyanis feltüntették, ha hóhért kértek fel a várban elítélt személyek vallatására, kivégzésére. 20 Ezt az összeget az udvarbíró nem tüntette fel a számadásban. 21 MAKSAY (szerk.) 1959. 318., 324., 325. és 327. p. 22 ÖStA HKA HFU RN. 70. Konv. 1601. Jun. fol. 137v-138r.
