Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

IX. Bíráskodás

ben kellett eljárnia. A közbüntényes és a közerkölcsöt sértő esetekben nem engedhette a megváltást, hanem a testi büntetést - az ünnepélyes és törvényes bírói vizsgálat után - végre kellett hajtatnia. Felségáruláskor vagy felségsértéskor az ítélet-végrehajtás előtt a kamara véleményét kellett kérnie, de szabad kezet kapott a lakosok közötti ítélkezésben. Örökösödési és más fellebbezett ügyek esetében nem akadályozhatta meg, hogy a Szepesi Kamara elé vigyék őket, sőt köteles volt olyan írásbeli előterjesztést készíteni, amelyből a Szepesi Kamara tájékozódott az esetről. A közönséges bíráskodási ügyekben teljességgel maga járhatott el, de a lopás, emberölés, paráznaság esetén és más bűnügyekben, mind a katonákkal, mind a vár alattvalóival szemben esküdtek közbejöttével, a főkapitány vagy helyettesének előzetes értesítése és jóváhagyása után, az uralkodó által rábízott joghatóságnak megfelelően, a vétkezés mértékének megfelelően büntethetett, illetve kegyelmezhetett meg.

15 A krasznahorkai kapitány utasításából tehát úgy tűnik, a végvárakban általános gyakorlatként a kamarai szervekhez fordultak bíráskodási esetekben. A Magyar Kamarához érkezett és fennmaradt beadványok közt ugyanakkor kevés olyan forrás található, amelyben egy alattvaló a kamarához fellebbezett.

16 IX. 1. Földesúri ítélkezés a murányi uradalomban A murányi uradalomról kicsivel több forrást tudunk felmutatni. Az uradalomban folytatott ítélkezésre Feigel Péter utasításában találunk először utalást: a bíráskodásból származó minden jövedelemmel el kellett számolnia. Nem tudni, hogy a Magyar Kamarában miért nem rendelkeztek részletesebben az ítélkezés kérdésében, ez a meglehetősen csekély eligazítás ugyanis magában hordozta, hogy gondok keletkezzenek ezen a területen az ítélkezési szokások és a két murányi tisztviselő, a kapitány és az udvarbíró hatásköre miatt. Utóbbiról tudomásunk is van,

17 a kapi15 In causi autem criminalihus, ut pote furto, homicidiis, adulteriis et id genus maleficiis deprehensos, tam milites quam subditos arcis, jure mediante convinctos, praescio tarnen semper supremo capitaneo vei eius locumtenente, quo ad milites insigniores secundum démérita eorum puniet, salva authorithate et potestate suae MTTis, it per consequens domini generalis condemnate gratiam faciendi rémanente. 16 Pl.: MOL E 41 No. 29. Újvár, 1573. szeptember 21. 17 MOL E 136. 5. köt. fol. 471^175. 1551. április 9.