Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VIII. A vár gazdálkodása, a katonaság ellátása

elméleti fejadag zsoldkiegészítésként értékelhető. Ez ugyanis felveti azt a kérdést, hogy a katona élelme egy részét az esetleg vele tartózkodó családtagjainak adta át, vagy alkalmasint értékesítette. A Murányban kialakult élelmezési rendszer jellegzetessége, hogy szinte teljesen önállóan látta el a vár katonaságát. Egyáltalán nem kapott élelmet más élésházakból, és sem a Komáromban, sem a Kassán működő élésmesterek nem felügyelték a murányi élelmezés szervezetét.

170 Murány élelmezési gyakorlatának bemutatásával nem pusztán azt láthattuk, mennyit és mit fogyasztottak, hanem azt is, milyen szoros összefüggés állt fenn a limitáció, a gazdálkodás és a zsoldfizetés között. Bár Murány példája nem általánosítható (a végvárak jövedelmei, katonaságuk összetétele, illetve az élelmezés konkrét megoldásai a végvárrendszerben sehol sem ugyanazok!), az itt alkalmazott megoldásokat más várakra is alkalmazhatták. 170 A magyarországi élelmezési szervezetre, a komáromi és kassai főélésmesterekre: KENYERES 2002/a. A horvát-szlavón végvidék élelmezési szervezetére: SCHULZE 1973. 171-178. p.