Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VIII. A vár gazdálkodása, a katonaság ellátása

tését, a só és a tűzifa árát. A biztosok a kenyérre új árszabást állapítottak meg: ezt követően két font súlyú kenyérért kellett egy dénárt fizetni. Az új árszabás szerint így egy korec búzából 60 darab kenyeret készítettek, ami egy kenyérben 0,66 kg lisztet jelent. A biztosok megjegyezték, hogy a korábbi biztosok, akik az addig érvényes árszabást meghatározták, olyan alacsony árat állapítottak meg, amelyen nem lehetett a jelenlegi, még mindig ráfizetéses mértéknél többet emelni, mert a katonák így is erősen méltatlankodnak. Az 1554 utáni árszabást meghatározó személyek, illetve 1558-ban a várban járó biztosok megállapítása, miszerint a szabott árú élelem szétosztásából „Őfelségének kára származik", nem teljesen igaz, mivel az árszabást „piaci" szemmel nézték, holott tudjuk, hogy a búzáért és a sóért ritkán kellett fizetniük, tűzifáért pedig soha nem adtak pénzt. Az árváltoztatások elégedetlenséget keltettek, 1561-ben ugyanis a murányi katonák azt panaszolták, hogy nem kapnak elég élelmet: naponta 1 font húst másfél magyar dénár értékben, két pint sört két magyar dénárért („darmit wir schwerlich mögen außkommen"); a bor, amelyet a tizedből kapnak kéthetente, alig elég.

154 1564-ben ismét elégedetlenkednek,

155 hiszen az élelem mennyisége nem változott. Panaszuk jogosnak látszik, különösen ha figyelembe vesszük, hogy sok asszony és gyerek (a katonák létszámának kétszerese) tartózkodott a várban, akiket nekik kellett eltartaniuk. Az Udvari Kamara először 1551-ben említi a Pozsonyi Kamarának küldött utasításában, hogy több mint 200 embert kell ellátni a várban.

156 A várat vizsgáló biztosok 1558-ban azt javasolták, hogy mivel élelemellátásuk nehezen oldható meg - a katonákkal együtt - el kell őket távolítani.

157 A katonák mellett élő nők eltartásának problémája ismert volt a korabeli zsoldosseregeknél.

158 A mezei hadseregekkel vonuló, igen népes kísérőszemélyzet fontos szerepet játszott a sereg ellátásában, a sebesült katonák gondozásában. Ezeket a markotányosnőket egyes katonai szakmunkákban a sereg elválaszthatatlan 154 ÖStA KA AFA 1561/11/2 s. d. [külzeten: 1561. november 20.] Andreas Kielmann, Paul de Borgia, Cristoff Ganabitzer jelentése Miksa cseh királynak a bányavidéki végek („Perckhstettische Gräniczen") katonaságának zsoldfizctéséröl. 155 MOL E 156 Fasc. 24. No. 75. 156 ÖStA HKA GBU Bd. 387. fol. 204. 157 ILLÉSSY 1894. 233. p. 158 BAUMAN 1994. 154. p.