Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VIII. A vár gazdálkodása, a katonaság ellátása

kapták készpénzben, míg a másikat természetben kiosztott élelemmel rótta le az állam. Bár az élelmiszerek árát igyekeztek országgyűlésen limitálni, mégis a helyi viszonyoknak jobban megfelelő módszer terjedt el inkább, amelynek törvényességét az 1563:1 1 és 13. tc. mondta ki: eszerint időről időre, és helyenként külön végzi a limitációt a véghely kapitánya, az alispán, a szolgabírák, a végbeli vitézek és a bizalmi emberek [boni viri] vegyes bizottsága. Ezt a katonák kedvelték, mert amikor ezt beszüntették, és mindent készpénzben fizettek, akkor az őrség kívánta vissza a régi rendszert, mert a zsold rendszerint elmaradt." Szegő Pál azt is megjegyzi, hogy amikor élelemben fizették a katonákat, kevésbé tudták őket megrövidíteni. A nagykereskedelmi felvásárlásra és kiskereskedelmi értékesítésre Kassán a vizsgálóbiztosok kifejezetten utasították a kassai élelmezési tisztet, vagyis hogy ökröt, bort és egyebet szerezzen be, és a hetes piaci ár szerint méresse ki a katonáknak, így azok nem panaszkodnak, sőt a király némi haszonra is szert tehet. Szegő szerint a végváriak élelmezése a körülmény ékhez képest megoldott volt, a szervezet jól működött.

142 A Szegő Pál által bemutatott élelmezési megoldások közül Murányban már a kezdetektől fogva az árszabásos rendszer működött, részben azért, mert szó sem lehetett arról, hogy a katonák egy közeli piacról szerezzék be élelmüket. A vár alatti faluba való eljutás felért egy kiadós „kirándulással", nem is beszélve arról, hogy a legközelebbi nagyobb települések légvonalban 7,5 km, illetve 15 km távolságra voltak (Jolsva és Nagyrőce). Az árszabás lényege az volt, hogy a katonák meghatározott mennyiségű élelemhez szabott, a piacinál alacsonyabb áron jussanak. Amennyiben a rögzített mennyiségen túl akartak élelmet vásárolni, vagy a piaci árat, vagy a limitált árat kellett fizetniük. Arra a kérdésre, hogy mekkora egy korabeli ember élelemszükséglete, számos adattal rendelkezünk. Perjés Géza szerint mezei hadsereg egy tagjának egynapi ellátására 2800 kalória szükséges, amely 1,3-1,4 kg/nap kenyérfogyasztást, vagy 150-200 gr szalonna és 1 kg kenyér, vagy 300-350 gr sajt és 1 kg kenyér együttes fogyasztását jelenti.

143 Braudel szerint 1 kg búza 3000 kalóriát, 1 kg kenyér 2500 kalóriát tartalmaz.

144 A párizsiak átlagos kenyérfogyasztása az általa megadott adatok szerint a következőképpen alakult: 1637: 540 gr, 1728-1730: 556 gr, 142 Uo. 273. p. 143 PERJÉS 1963. 7-8., illetve 41 p. 144 BRAUDEL 1985. 129. p.