Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VIII. A vár gazdálkodása, a katonaság ellátása

A Magyar Kamaránál pontos éves összesítések álltak rendelkezésre a dikajövedelmekről is.

97 Ezekből tudjuk, hogy 1574-1575-ben 946,6 mFt, 1576-ban pedig 1025 mFt értékben tartották nyilván a gömöri dikát, amelyből 786,25 mFt, 719 mFt, illetve 864,3mFt jövedelem származott. Ez egyrészt azt mutatja, hogy a kamara már eleve alacsonyabb értékben határozta meg a megye portaszámát a ténylegesnél, illetve a század közepi értéknél, de a behajtott összeg még így sem érte el az előre meghatározott számokat. Másrészt a dika értéke jóval alacsonyabb volt, mint a tizedé. VIII. 2. 3. A tized mennyisége és a tizedszedés gyakorlata A gömöri tized mennyiségéről 1550-1572, illetve 1580-1598 között rendelkezésre álló adatokból látszólag könnyen tehetnénk olyan általánosító megállapításokat, amelyek akár a megye népességszámára, akár a mezőgazdasági termelés milyenségére vonatkoznának. A viszonylag hosszabb adatsorok akár még az éghajlatra érvényes következtetéseket is megengednének. Az adatsorok részletesebb vizsgálata azonban óvatosságra int. Rögtön az első három ismert év adatai mutatják, hogy évente akár megkétszereződhetett a beszedett gabona mennyisége, majd a negyedik évben az előző év tizedére esett vissza (1550-ben 3411,5, 1551-ben 5175, 1552-ben 10 778,5, 1553-ban 1088, 1554-ben 1704, 1555-ben pedig 1265 korec termést tudtak a tizedszedők behajtani - 1000 korec gabona 628,5 mai mázsának felel meg). Az első évek adatai, de talán leginkább az 1552-ből származó adatok arra engednek következtetni, hogy a vármegye a háborús pusztítások előtt igen jelentős gabonatermő vidéknek számíthatott, erre az évre ugyanis sikerült az 1549-es csapását, Salm seregének gömöri jelenlétét kiheverni, és így nagyobb termést elérni. (Ezt a mennyiséget a század folyamán többet már nem adminisztrálta egyetlen kamarai szerv sem.) 1553-ban azonban már a nógrádi török foglalások hatását lehet felfedezni. Azt persze nem tudni, hogy azért volt kevesebb gabona, mert a földművelő népesség elmenekült, vagy azért, mert a törökök miatt a vár tizedszedői nem merészkedtek el a vármegye déli részére. A törökök mellett azonban a melléjük állt helyi birtokosok is hátráltatták a tized beszedését. Werner György 1554 októberében a murányi udvarbíróra hivatkozva 97 ÖStA HKA IIFU RN 36. Konv. 1577. Okt. fol. 44r-v.