Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VIII. A vár gazdálkodása, a katonaság ellátása

eskü alatt kellett bevallaniuk a gabona mennyiségét, és ez alapján a tizedszedőknek az összes embert és terményük mennyiségét fel kellett venniük a jegyzékekbe. Az így összeírt gabona fele-fele arányban jutott Murányba, illetve Szendröre. Munkájukért 12 mFt-ot, a bíráknál szállást, maguknak és lovaiknak pedig ellátást kaptak. A falvak papjainak ekkor oktávát kellett szedniük,

51 1597-ben azonban már a kicsépelt mennyiségből csak 16-od részt vettek ki, ezt követően osztották fel a megmaradt mennyiséget a várak között.

52 A Maskó Menyhért után következő prefektus, Julius von Herberstein 1584. évi utasításában már megtalálhatjuk az összes olyan lényegi pontot, amely az előző két prefektusi utasításban is szerepelt, de utasításába bevették azt a pontot is, amely korábban a kamarai tizedszedök utasításában szerepelt csak (a hódolt területekről, amelyek a tizedszedőknek nem voltak elérhetők, csak a települések bíráit kellett behívniuk, akik eskü alatt tett bevallása alapján írhatták össze a falvak termését és a tizedköteles mennyiséget). Van azonban egy lényegi részlet, amely mindhárom utasításban eltér egymástól: 1574-ben még Gömör vármegye teljes tizede, 1583-ban a tizednek csak a fele, 1584-ben pedig a tized háromnegyede került Murányhoz. A két utóbbi esetben a decimátoroknak a fennmaradó részt a szendrői udvarbírónak kellett átadniuk. Murány sokáig attól függetlenül kapta a gömöri tized egészét, hogy arra teljesen szüksége lett volna. A gömöri tized felét az 1550-1572 közötti időszakban csak 1553-1554-ben és 1564-ben rendelték máshová - utóbb valószínűleg Szendröre. Az 1564. évi elvonást követően Maskó Menyhért közbenjárására az uralkodó 1564 novemberében a Magyar Kamarának kiadott parancsában meghagyta, hogy ezentúl nem vonhatják el a Murány ellátására rendelt tizedet, azt teljes egészében ott kell hagyniuk.

53 Maskó panasza lényegében arra épült, hogy az 1564-ben szedett tizedből csak 845 korecnyi mennyiség érkezett, holott a hadinép ellátására évente 2100 korec kell, mert a kenyérsütésen kívül a sörmaláta elkészítéséhez is rengeteg gabona szükséges. Az ebben az évben a tizedből érkezett 69 bécsi akó bor pedig rendkívül csekély mennyiség, a katonák italfogyasztását nem lehet belőle megoldani.

54 51 Eredetileg az egyházmegye által beszedett mennyiségből a területükön élő papság a mennyiség negyedét, nyolcadát vagy tizenhatodat kapta. ILA 1940-1941. 225-227. p. 52 Gömöri tizedjegyzék 1599/7. füz. 53 MOL E 554 Fol. Lat. 1274. Bécs, 1564. november 2. 54 ÖStA HKA IIFU RN 11. Konv. 1564. Murány, 1564. október 10.