Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VIII. A vár gazdálkodása, a katonaság ellátása

gabona-, mind a bortizede jelentős. A hatodik pontban 28 porta sorsáról írt, melyeket nemesek vettek el Muránytól; a hetedikben azt veti fel, hogy a várhoz tartozó Hosszúszó vámját egy Ben András nevezetű nemes tartja kézben, és ezt is vissza kell venni. Az uradalom határai kapcsán „Pekhey" és Breznóbánya között vita van, amely miatt már eddig is sok kár keletkezett. A Garamhoz közel az uradalomhoz tartozó Sumjác faluban volt egy vám, amelyet 100 forint költségen újjá lehetne építeni, ami azért volna jó, mert a bányavárosok miatt itt a vámolás hasznos lenne. Az uralkodónak van egy szép nagy háza („ain Schonn groß hauß") Jolsván (ez lehet a korábbi jolsvai uradalmi központ), ahol nemcsak borkimérést, hanem a vaskamarát is létre lehet hozni, ami nagy haszonnal járna. A murányi udvarbíró javaslatai között utolsóként azt említi, hogy nagy szükség lenne a várban egy hadszertár és egy magtár építésére. Feigel felvetéseiből egy tettre kész udvarbíró képe rajzolódik ki. Tudjuk, hogy őt Salm nevezte ki posztjára, valószínűleg közvetlenül az ostrom után. Ez alatt az egy év alatt nemcsak arra volt ideje, hogy az uradalom alapos felmérését elkészítse, hanem arra is, hogy az egykor Murányhoz tartozó, de jogtalanul elvett birtokok visszavételére javaslatot tegyen, sőt olyan birtokok Murányhoz csatolását is indítványozta, amelyek sohasem tartoztak a várhoz. Birtoknövelő ambíciójának megértéséhez akkor juthatunk közelebb, ha a vasbányászatra és -feldolgozásra tett javaslatai felől igyekszünk megközelíteni őket (a rákosi birtoktestek Murányhoz való visszavétele is inkább ide sorolható.) A murányi vaskamara létrehozatala rendkívül megnövelte volna az uradalom jövedelemtermelő képességét, ezzel pedig az uralkodó válláról levette volna a vár ellátásának terhét. Murány birtoklástörténete kapcsán már szó esett a rákosi uradalomban található, de Muránynak adózó vasmüvekről. Heckenast Gusztáv erről annyit jegyzett meg, hogy a murányi uradalomhoz számították a Turóc patak völgyét, a ratkói völgyet és a Vashegy bányáit, bár egyik sem a murányi uradalom területén volt.

29 Az egyik vasmű működtetője, Joannes Hanno, Derencsényi Tamás jobbágya az 1549 novemberében készített összeírásban megesküdött arra, hogy a hámorok és huták a királyi kincstárnak fizetik az adót („omnes proventus de offícinis ferrary et huttis ad fiscum Regium pertinuisse"). Ratkó település után a szintén Turóc mellett található Szirket is számba vették, ahol megjegyezték, hogy az összes hámor és 29 HECKENAST 1991. 117. p.