Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VIII. A vár gazdálkodása, a katonaság ellátása

VIII. A vár gazdálkodása, a katonaság ellátása A végvárak a környékükről igyekeztek megszerezni a katonák és a várszemélyzet ellátását biztosító minden szükséges jövedelmet. Szegő Pál szerint ez „a legtöbb helyen" lehetséges is volt, s csak a hiányokat kellett központi költségvetésből pótolni.

1 Ez és az ország három részre szakadása miatt beálló igazgatási, pénzügyi és politikai zűrzavar eredményezte, hogy létrejöttek „a gazdálkodó, jövedelemkezelő várak".

2 Ezt a folyamatot a még kialakulóban lévő kamarai igazgatás is elősegítette, mivel „az Udvari Kamara a pénzügyeket nem tudta központosítani", a két magyarországi Kamara a helyi jövedelmeket a várak szükségleteire kötötte le.

3 Különösen igaz ez a Pozsonyi, vagy a később felállt Szepesi Kamarától távol eső várak esetében. A végvárakkal foglalkozó szakirodalomban gyakran előfordul az a megállapítás, hogy a magyar végvárrendszer s benne maguk a várak, külső pénzügyi segítség nélkül képtelenek lettek volna a fennmaradásra. A közelmúltig ugyanakkor kevés vizsgálat történt, amely egy királyi kézen lévő vár összes jövedelmének áttekintésével foglalkozott volna, megállapítva a gazdálkodásából befolyt természetbeni javak értékét és ennek arányát a külső segítséghez képest.

4 A kutatók általában megelégedtek azzal, hogy egy hosszabb-rövidebb időszak készpénzmérlegét megállapítsák.

5 Ember Győző szerint ennek oka a forrásanyag természetében keresendő. A király földesúri jövedelmeinek értékét legalább akkora értékűnek lehet venni, mint az egyéb í SZEGŐ 1911. 213-214. p. 2 RUZSÁS 1939. 6. p. 3 SZÁNTÓ 1980. 74. p. 4 Az egyik legfontosabb magyar végvár, Eger gazdálkodásának elemzése már régebben napvilágot látott: SUGÁR 1975.; SUGÁR 1977. Legújabban Kenyeres István tanulmányaiban mind az egyes végvárak gazdálkodásával, mind a védelmi rendszer gazdálkodásának kérdésével is foglalkozott KENYERES 2001/a.; KENYERES 2001/b.; KENYERES 2003. 5 SZÁNTÓ 1980. 73-91. p. Magyarország története, 1987. 428-434. p.