Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)
I. Bevezetés, kutatási és szakirodalmi áttekintés
viselők, illetve a katonák összessége által elfogyasztott élelem értékét. A részletesség érzékeltetésére itt csak azt hozom fel, hogy a 23 év alatt a lőcsei hóhérnak 21 kivégzésre fizetett összegeket is tartalmazza, ami alapján - talán egyetlen kivételként a korban - megállapítható, hogy egy királyi kézben lévő nagybirtokon milyen gyakran élt pallosjogával a terület földesúri jogait gyakorló várkapitány. Pontosságát sok töredék-, illetve több, különféle célból készített más forrás segítségével lehet bizonyítani. Ezek közül két fontos forrás a gömöri tizedjegyzékek között maradt fenn: az 156l-es év számadásának kamarai véleményezése tételről tételre, valamint az 1572-es év 41 darab nyugtája. 19 A számadáskötet 1559-től 1572-ig terjedő időszakának ellenőrzésére alkalmas az a kamarai elismervény, mely a Maskó Menyhért prefektussága alatt, 1559-től 1573-ig átvett és kiadott készpénz és természetbeni javak összesítését tartalmazza. A gömöri tizedelszámolások megegyeznek a számadáskötetben feltüntetett adatokkal. Mindezek mellett talán a legnagyobb előnye a számadáskötetnek, hogy 23 éven keresztül folyamatos és jól összehasonlítható adatsorokat tartalmaz. Fontos megjegyeznem, hogy a végvárrendszer váraira vonatkozóan ez az egyetlen olyan számadáskötet, amely ilyen hosszú időtartamra terjed ki. Természetesen ez a számadáskötet sem tökéletes. Talán leginkább bosszantó „hibája", hogy bár tartalmazza a katonák élelmezésének a zsoldjukból levont értékét, de nem tartalmazza a ténylegesen kifizetett zsoldösszeget - ami természetesen abból adódik, hogy ezt az összeget nem az udvarbíró fedezte, így elszámolni sem tartozott vele. A számadás használhatóságát nehezíti, hogy az 1549-től 1559-ig terjedő szakasz nem minden bevétel- és kiadástípusnál teszi lehetővé az összehasonlítható adatsorok egymás mellé illesztését. így például a készpénz-, a szarvasmarha-, a gabona- vagy a juhbevételekkel nincs gond, de a kenyér-, a só- és a lisztelszámolások csak 1560-tól 1572-ig összehasonlíthatók. A hosszú időszak néha a részletesség rovására megy, így a fent bemutatott példához visszatérve megemlíthetem, hogy míg 1550-től 155 l-ig tudjuk, hogy hány rablót végeztek ki, 1558-tól 1560-ig csak annyi szerepel a számadásban, hogy mennyit fizettek a hóhérnak, az ezt követő elszámolások ugyanakkor ismét részletezik a kivégzés okát, esetleg menetét. 20 19 A tizedjegyzékek között még három év 1578, 1582 és 1590 parciális regesztái maradtak fenn.
