Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)
VII. Vasgyártás és vasgazdálkodás
jelentette ki, mert csak a középkorból tudott termelési időszakokra magyarországi adatokat hozni, azokat is a vastermelés szempontjából kevésbé meghatározó Hunyad vármegyei, Brandenburgi György által birtokolt vasbányákból. így kénytelen volt olyan, csak az általánosságokban igaz megállapításokat tenni, miszerint a hámorok időszakosan működtek: apadás, áradás, fagyás vagy éppen az aratás befolyásolta működésüket. A vasbányászat, -feldolgozás szempontjából a kora újkori Magyarországon oly fontos szerepet ellátó területről azt írta, hogy „a SzepesGömöri Érchegység hámorairól ilyen [működési időt kimutató] adataink nincsenek, de [...] arra kell következtetnünk, hogy a termelésben itt is hosszú téli és nyári szünetek voltak, az évnek talán felében dolgozhattak". 48 Gulyás József és Remport Zoltán is hasonlóan vélekedtek: a 16. századi hazai vastermelést „még közelítőleg sem lehet felbecsülni", elsősorban azért, mert a hámorok korabeli kihasználása időről időre változott, egyes vasgyártó kemencék éveken át üzemen kívül álltak. A szerzők Heckenast Gusztávnak a vasbányákat számba vevő monográfiájában kimutatott számok alapján mégis úgy vélték, hogy a magyarországi vasgyártás mennyiségében minden bizonnyal vetekedett az európai nagy vasgyártó körzetek vastermelésével. A vasmüvek időszakos működésére vonatkozó adatok tehát a magyarországi vasbányászat kutatóinak elsősorban azért fontosak, hogy a vastermelés mennyiségére következtetni lehessen belőlük. A murányi uradalom vizsgálatakor a működési időre vonatkozó források azt is mutatják, milyen hatással volt a törökjelenléte a hámorok és huták működésére. VII 2. 1. A huták Az első adatok a huták működésére 1556-ból származnak, amikor Murányt a Bebekek, illetve a törökök rendszeresen támadták. A Murány-völgyben öt hutatulajdonos egyetlen negyedév után fizetett adót, ketten (Blasius Han özvegye, Barbara és Andreas Koprasky) ugyanakkor két negyedév után is fizettek (lehet, hogy utóbbiak két hutát üzemeltettek egy negyedévben). A Ratkó-völgyben hét hutatulajdonos volt, de közülük csak Ambrosius de Fyler fizetett két negyedévben (vagy szintén két huta után). 48 Uo. 70. p.
