Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VII. Vasgyártás és vasgazdálkodás

tudósította a kamarát.

20 Ezt követően Feigel utasításának megfelelően jegyzékbe vette a murányi és szendrői (más néven rákosi) váruradalom vashámorait és -olvasztóit. A murányi uradalmon kívül Ratkó is a várnak fizette a hámorok utáni heti fél forintot vagy fél mázsa vasat, valamint a huták utáni negyedévenkénti egy forintot. Novemberi felmérése során 12,5 működő és 6,5 puszta hámorról, 13 működő és ugyancsak 13 szünetelő vagy elpusztult olvasztóhutáról tett jelentést az Udvari Kamarának. Az utóbbi számokban azonban már a szendrői uradalom adatai is szerepeltek. Miután Feigel elfoglalta provizori hivatalát, újabb jelentést tett a besztercebányai bányakamarának. Beszámolójában 32 hámor és 48 huta szerepelt, amelyekből 11 kivételével mind fel volt dúlva, és csak 9 üzemelt.

21 A működő hámorok után a hámorosok hetenként 50 dénárt fizettek, vagy fél mázsa vasat szolgáltattak be, a huták után pedig negyedévenként egy forintot. Feigel úgy vélte, hogy az általuk előállított vas rossz, törékeny, ráadásul csak nyáron dolgoztak a hámorosok, akik nem alkalmaztak kovácsokat, és a hetenként befektetett 36 forinthoz képest 30-40 forint értékű vasat állítottak elő. Javasolta, hogy a kamara a stájerországi Eisenerzből hozasson kohómunkásokat, és vizsgáltassa meg velük a vasérc minőségét. Feigel ezen jelentését Heckenast Gusztáv szakirodalmi hivatkozások alapján ismertette.

22 Az eredeti forrás sajnos csak másolatban maradt fenn, de a félreértés egyértelmű. A heti ráfordítás valóban 36 forintnyi összeg volt, amelyből 34, 36,37, illetve 40 mázsa (és nem ennyi forint értékű) vasat állítottak elő. A másoló pedig rosszul másolta a szöveget, mivel csak ez lehet a magyarázata a két számpárnak; nehezen elképzelhető ugyanis, hogy a hámorosok alacsonyabb áron vagy haszon nélkül értékesítették a kitermelt vasat, mint amennyit ráfordítottak. Feigel a kérdéses számokat a hámorosoktól tudta meg, akik bár talán nem a teljes igazságot mondták el neki, de akkor is hihető hazugsággal kellett előállniuk. Ha ugyanis a vár számára is kellett még heti 50 dénárt adózniuk, akkor azt feltételeznénk, hogy pusztán a munka, illetve mozgás öröméért dolgoztak. Ezen gondolatmenetet erősíti a mérlegháznak nevezett besztercebányai vaslerakat elszámolása 20 HECKEN ÄST 1991. 90. és 96. p. 21 ÖStA HKA HFU RN 3 Konv. 1550. Jan. fol. 7-8. 22 MÜLLNER 1909. 199-200. p.