Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VI. A vár katonasága, építményei és fegyverzete

A vasexport tiltása tehát nem sok sikerrel járt, ezért Ernő főherceg - Ferdinand Graf zu Nogarol felső-magyarországi főkapitánynak az 1585. április 15-én kelt levelére válaszolva - ismét intézkedett ez ügyben.

148 Herbersteinnek küldött parancsa szerint a Murányhoz tartozó falvakban a törökök ekkor is vasárukat készíttettek, amit a jövőben meg kellett akadályoznia. Ezt azonban nem tehette úgy, hogy az alattvalók (vaskereskedők, bányászok), illetve az uralkodó végvárai kárt szenvedjenek. A törökök ugyanis az engedetlenségük miatt büntetést mérnének rájuk. Ezért nem nyílt paranccsal, de határozottan elrendeli Nogarolnak, hogy ha a vasárut szállítják, intézkednie kell a szállítmányok feltartóztatásáról és a legközelebbi végvárba szállításáról. Ott ezeket a vasakat hadi felhasználásra kell megőrizni, amelyről majd parancsot kapnak. A levél mellett található fogalmazvány szerint Herbersteinnek megparancsolták, hogy figyelnie kell ezekre a szállítmányokra, és amennyiben a területén ilyenekre akad, fel kell tartóztatnia őket. A fogalmazványból - amely majdnem teljesen megegyezett a Nogarolnak írt levéllel - megtudjuk, az egész ügyet Herberstein indította el, amikor Ungnad Dávidnak írt jelentést a kérdésről. Az ügy időzítése kapcsán nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy éppen az új kapitány hivatalba lépése után került az ügy a Haditanács elé. A vas hódoltságba szállítása már Maskó kapitánysága alatt is gyakorlat lehetett. Ő azonban - talán anyagi érdekeitől vezérelve -, nem jelentett erről senkinek. Tehetetlenségének az is oka lehetett, hogy a vaskereskedelembe nem tudott érdemben beavatkozni, mivel a hámorosok portékáikkal Rimaszombaton kereskedhettek, amely város Fülekhez jóval közelebb esett, mint Murányhoz. Anyagi érdeke a tiltott kereskedelemben ott jelentkezett, hogy mivel az uradalom vashámorosai csak a kialakult piacaikon (az Alföldön, illetve Erdélyben) tudták értékesíteni termékeiket, bizonnyal felhagytak volna a bányák müvelésével, a hámorok üzemeltetésével, ha ezt megakadályozza, így készpénzadótól és természetben megkapott vasbevételektől esett volna el a vár. (Zárójelben merem csak a kapitányt azzal gyanúsítani, hogy esetleg közvetve maga is részt vett a vas hódoltságba csempészésében.) Herberstein, hivatalának átvétele után hamar felismerte a helyzet ellentmondásosságát, és nem tétovázott feletteseit róla értesíteni. Érdekes, hogy az a céhszabályzat, amely az uradalom területén található Jolsva hutásainak és hámorosainak a munkáját és a vas értékesítésének módját szabályozás ÖStA KA AFA 1585. 4/9. Bécs, 1586. április 24. Ernő főherceg levele Nogarolhoz.