Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VI. A vár katonasága, építményei és fegyverzete

adjon a murányi hadszertár építésére,

110 de az Udvari Kamara csak 1566-ban rendelte el a Magyar Kamarának, hogy fegyvertár építésére adjon 200 Ft-ot,

111 ami így még ebben az évben el is készült. A számadáskönyv tételei között jól elkülönítve, külön fejezetben sorolják fel az ezzel kapcsolatos kiadásokat („Expensae ad extructionem novae domus armamentarii"). Az új hadszertárban három kemencét építettek, és az épületet 16 200 zsindellyel fedték be. Az építkezés munkadíja 232,04 forint volt. 1567. február 6-án Maskó a Haditanácsnak már azt jelezte, hogy a murányi hadszertár befejezéséhez és felszereléséhez mire lenne még szüksége.

112 Az, hogy három kemencét is építettek az új hadszertári épületbe, azt mutatja, hogy fémfeldolgozásra és -megmunkálásra is felkészítették a hadszertári műhelyt. Iványi Béla szerint Károly főherceg Offension und Defension beratschlag Ordnungja alapján 1576-ban a várakat mint tüzérségi egységeket egyes központok köré csoportosították.

113 A felső-magyarországi részen Szatmár központ irányítása aláNagykálló, Tokaj, Szendrő, Putnok, Szádvár, Krasznahorka, Ónod, Eger, Sáros és Kassa; a bányavidéki részen Murány központ alá Bozók, Végles, Korpona, Csábrág, Szitnya, Bakabánya, Besztercebánya, Léva, Komjáti, Surány, Újvár és Nyitra várak és városok tüzérségeit sorolták.

114 Véleményem szerint ez a javaslat Murány esetében már azt a kialakult gyakorlatot igyekezett rögzíteni, amely korábbi, tényleges hadszertári tevékenységéből fakadt. Murányban a kapitány alá rendelt hadszertárosok, tüzérek, kovácsok mellett az egyéb szakmunkákat ácsok, kőfaragók, bányászok, kerékgyártók stb. végezték. Ugyanakkor a kezdeti időszaktól egyértelműen alkalmaztak ezek mellett kifejezetten ágyúöntéssel foglalkozó szakembert, és a vár ágyúöntő műhelyét is különválasztották az egyéb műhelyektől. Az 1556-os évtől a tüzérek fizetése teljesen eltűnik a számadáskönyvböl, és az ezt követő időszakban már egyértelmű, hogy fizetésük a hadi fizetőmester hatáskörébe tartozik. A tüzérségi eszközökkel, felszerelésekkel foglalkozó szakemberek elnevezése a murányi forrásokban sem következetes. Ez adódhatott abból, hogy az őket megnevező személyek maguk sem lehettek tisztában azzal, mi is a különbség egy 110 ÖStA HKA HF Prot. Bd. 257. fol. 302r. 1564. szeptember. 111 ÖStA HKA HF Prot. Bd. 271. fol. 135v. 1566. június 25. 112 ÖStA KA HKR Prot. Bd. 147. 6r. 1567. február és Uo. Bd. 148. fol. 7r. 1567. február. 113 IVÁNYI 1926-1928. 155-156. p. 114 A Komárom és Kanizsa központok alá sorolt végvárakat lásd: uo. 156. p.