Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VI. A vár katonasága, építményei és fegyverzete

Ezek a bejegyzések négy típusra oszthatók: -az ágyúöntéssel és a hadszertári feladattal foglalkozó személyek zsoldját, foglalkoztatását tárgyaló bejegyzések; - valamilyen alapanyag Murányra rendelése (ólom, szurok, puskapor stb.); - a hadszertár (épületének építése javítása) kapcsán keletkezett bejegyzések; -a fegyverek felmérésével, a készletekkel kapcsolatos iratváltásokról szóló bejegyzések. Az alábbiakban ezekre a bejegyzésekre és a számadáskönyvre építve (néhány egyéb iratot is bevonva) mutatom be a murányi fegyverkészítést, a murányi hadszertár létrejöttét és működését. VI. 2. 1. Az ágyúöntő műhely A vár elfoglalása után két évvel, 1551 -töl kezdték el a felkészülést az ágyúöntésre Murányban. Az Udvari Kamara 1551. április 28-án Kristóf Konritznak, a besztercebányai rézvállalat kormányzójának Murány fegyverellátásáról alapos utasítást adott, amelyből az ágyúöntés kezdeti okait és feltételeit is megismerhetjük.

48 Eszerint a várban található négy faltörő közül kettőből túl sokat lőttek, így a továbbiakban nem lehet használni őket. Ezekből, valamint más rezekből, amelyek Murány várában találhatók, négy falkont és hat falkonettet, amennyire az csak lehetséges, a legalacsonyabb költséggel és a legsürgősebben öntessen ki. Ha az ott található réz nem elég, saját hivatalából utaljon még oda alapanyagot. Ha nem rendelkezik senkivel, aki az öntést elvégezné, tegyen erről jelentést az uralkodónak, aki majd Murányra rendel egy ágyúöntőt. A munka elkezdésére a számadáskönyv 1551. évi bejegyzése utal, miszerint 26,3 forintot fordítottak ágyúöntésre. A következő elszámolási ciklusban a vár fuvarosai Besztercebányáról egy ostromágyú réz- és ólomszükségleteire szállítottak alapanyagot, amiért 36 forint fuvarköltséget számoltak fel, s ekkor kapott a kádár 21,2 forintot ágyúkerekek készítéséért. Az ágyúöntéssel kapcsolatos munkák a számadáskönyv szerint 1553-ban már jelentősnek tekinthetők, ebben az évben ugyanis összesen 139,96 forintot adtak kőművesek fizetésére (akik az ágyúöntéshez szükséges formákat/kemencéket készítették), szekereseknek (akik e kemencék 48 ÖStA HKA GBU Bd. 387. fol. 210. Bécs, 1551. április 28.