Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VI. A vár katonasága, építményei és fegyverzete

VI. I. 2. A mustrák Az elszámolásra a katonákkal a mustrának nevezett helyszíni vizsgálatok alkalmával került sor. Előfordult persze, hogy a tényleges kifizetés nem a helyszínen történt, ilyenkor a mustra alkalmával kiállított nyugtára fizették ki a szolgálattevőket. A mustrák arra is alkalmat adtak, hogy a helyszínre érkező, rendszerint katonai és gazdasági szakemberekből álló bizottságok a vár egészére vonatkozó megállapításokat tegyenek, javasoljanak katonai vagy gazdasági intézkedéseket. Egy ilyen, Maskó Menyhért és Wolfgang Hochenwarter által 1556 decemberében és 1557 januárjában folytatott mustra anyaga - a 16. század haditanácsi iratanyagát tekintve szinte egyedülálló módon - fennmaradt.

33 A nyugták, kimutatások és különféle elismervények melletti összegző jelentésből értesülünk arról, hogy a mustra nagy indulatokat kiváltva kezdődött el, mert a két biztos által elhozott 4000 rFt olyan kevés pénz volt, amellyel a katonák addigi szolgálatainak csak töredékét lehetett kifizetni. Amikor az őrség megtudta, hogy a két biztos milyen paranccsal és mennyi pénzzel érkezett a várba, hatalmas ordibálásba kezdtek, majd miután lehiggadtak, tanácskoztak, és bizottságot küldtek a biztosokhoz. A biztosok jelentése szerint a katonák azt adták elő, hogy mivel a legtöbbjük már tizennyolc és fél hónapja úgy szolgál, hogy élelmen kívül semmi mást nem kap, s mivel a 4000 rFt arra nem elég, hogy őket teljesen kifizessék, a katonák a leghatározottabban kijelentették, hogy addig tartják a biztosokat Murányban, amíg az utolsó fillérig ki nem fizetik őket. Erre a két biztos azt válaszolta, hogy ezt nemcsak a maguk, hanem az uralkodó nevében is elutasítják, a katonák nem tarthatják letartóztatva őket. Megismételték, hogy az uralkodó nemsokára ki fogja fizetni őket, legyenek az uralkodó egyéb nagyon fontos kiadásaira tekintettel. A katonák ezt nem vették tudomásul, és sem a 4000 rFt-ot elfogadni, sem a biztosokat elengedni nem akarták, amíg teljesen ki nem fizetik őket. Kétnapi tárgyalás után, nem találva más módot, abban egyeztek meg, hogy a két biztos, valamint Dominies kapitány adósnak vallják magukat velük szemben, és adóslevelet kiállítva megesküsznek, hogy december 31-től számolva legkésőbb hat héten belül készpénzben kifizetik a katonaságot. A biztosok 33 ÖStA KA WHKA 1. Kart. 1557. Febr. No. 63. Exp. Maskó Menyhért, {ekkor még) véglesi kapitány és Hochenwarter jelentése az Udvari Kamara tanácsosainak. Fol. 191—194v. Besztercebánya, 1557. január 16. A mustrára és az ezzel kapcsolatos forrásokra lásd PÁLFFY 1999. 191. p.