Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

VI. A vár katonasága, építményei és fegyverzete

hanem a kívánatos létszámot tüntették fel". Arra, hogy ez a gyakorlat Európa-szerte elterjedt, a hadügyi forradalom elméletének kritikusai is felfigyeltek: „a zsoldkimutatásokban és toborzási listákon szereplő »elmeleti« létszámadatokat nem lehet mérvadónak tekinteni."

25 Pálffy Géza is többször felhívta a figyelmet arra, hogy a várak, mezei hadseregek létszámáról többféle célú összeállítás kószu lt.

26 Az 1576. évi és 1582. évi zsoldlisták kiadása elé írt előszavában a listákban szereplő katonák létszám- és zsoldköltségadatait elfogadta tényleges értékeknek, bár hangsúlyozta, hogy ezek „elsődlegesen a minél jelentősebb török segélyek megszavazását kívánták alátámasztani és elősegíteni". Jóllehet ezek után kijelenti, hogy a jegyzékek számadatai „immáron véglegesen megerősítik Szekfü Gyula és Benda Kálmán véleményét arról, hogy a királyi Magyarország 16. századi éves jövedelmei [...] a végvonal zsoldszükségleteinek körülbelül felét fedezték volna".

27 Ráadásul azok a számítások, amelyek a magyar végvárrendszer költségeinek kiszámításakor a bécsi központi hatóságoknál készültek, nem tartalmazták (mert nem tartalmazhatták) a katonák által az élelemre fordított összegeket sem, amelyeket természetesen levontak a kifizetésre szánt zsoldjukból, tehát egyáltalán nem jutott el hozzájuk.

28 Annak, hogy Murány esetében a kapitányok bestallungjaiban, utasításaiban vagy a központi kimutatásokban szereplő őrséglétszámot sohasem érte el a valóban szolgálatban lévők száma, csak egyik oka, hogy ezek inkább előirányzatnak tekinthetők. Jelentős lehetett ugyanis az az időközi csökkenés, amely a katonák önkényes távozásából adódott. (Ha a mustra bekövetkezte előtt távoztak, külön kérvényezniük kellett a Haditanácsnál zsoldjuk kifizetését, különben fizetésüket nem kaphatták meg.) Szintén nem fizették ki a zsoldot, ha a két mustra között halt meg a katona. Murány esetében nem találtam arra példát, hogy az elhunyt katonák 24 BENDA 1983. 58. p. 25 ÁGOSTON-OBORNI 2000. 122. p. A hadügyi forradalomra, illetve annak magyarországi vonatkozásaira lásd: KELEN1K. 1997. 26 Pl. PÁLFFY 1999. 49. p. és 85. p. A mustrák során készített musterregistereket, amelyekben a két mustra közötti változásokat a várban tartózkodó seregdeákok vezették, a 18. században kiselejtezték. „Emiatt egyetlenegy esztendőben sem tudjuk még csak megközelítő pontossággal sem megmondani, hogy a jól ismert előírt keretlétszámokból mennyi katona szolgált valójában a végvidék egyes váraiban." Uo. 191. p. 27 PÁLFFY 1995/b. 119. p. 28 Uo. 121-122. p.; PÁLFFY 1996. 182-183. p., valamint PÁLFFY 1995/c. 82. p.