Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

V. Murány helyzete a végvárrendszerben

télen sokkal kisebb a Murányt fenyegető veszély, mint nyáron. (Később ez a többi murányi kapitánynál is megfigyelhető, távollétüket - főleg ha birtokukra vagy gyógykezelésre utaztak - a téli időszakra időzítették.) A többi utazásról - a számadáskönyv alapján -, 1549-től 1572-ig pontos ismereteink vannak, amelyeket néhány, a gömöri tizedelszámolások között őrzött utazási elszámolás egészít ki. Áttekintésük természetesen nem azért fontos, hogy az utakra költött összegeket megismerjük, hanem ennél sokkal fontosabb, hogy feltérképezzük azokat a kapcsolatokat, amelyek a várat a kamarai és hadi igazgatási központokhoz vagy a beszerzési piacokhoz kötötték. Érdekes az is, hogy ezekben a kapcsolatokban kik vettek részt és milyen feladattal. Az első elszámolásban küldöncöknek és levélvivőknek 95,37 mFt-ot, a Pozsonyba rendelt Feigel Péter udvarbíró költségeire 1549. december 23-tól 1550. március 12-ig 60 mFt-ot számoltak. Feigel következő és egyben utolsó murányi számadása szerint 1551 novemberéig küldöncöknek és levélvivőknek, akik a királyhoz (Bécsbe) mentek, 332,075 mFt-ot fizettek ki. 1551. december 31-ig egy szolgának, aki Pozsonyba a kamarához, illetve Werner Györgyhöz [Eperjesre?] ment néhány elfoglalt birtok ügyében, 4 mFt-ot adtak. 1552-ben Kristán Balázs udvarbíró és az élésmester Kassára ment, hogy Werner Györggyel tárgyaljon, ugyanekkor levelek kézbesítésére 12,9 mFt-ot fizettek. 1553-ban a kamarához és Eperjesre, Werner Györgyhöz küldött követeknek 16,25 mFt-ot, a számvevő költségeire, aki az 1552. év számadásait a kamaránál bemutatta, 25 mFt-ot számoltak el. 1554-ben Pozsonyba, majd Nagyszombatba ment a vár küldötte, hogy Gömör és Kishont tizedelszámolását a kamaránál rendezze, majd ismét Pozsonyba küldték a kishonti tized beszállításának ügyében, amiért 15 mFt költségtérítést kapott. Ugyanebben az évben „különféle szükségletek miatt" Pozsonyba küldtek valakit, akinek 4 mFt útiköltségét ismerték el. 1555-ben a küldöttek különféle kiadásaikra és az udvarbírónak 120 mFt-ot fizettek. A számadáskönyv 1556-ban sem tárgyalja sokkal részletesebben az útiköltségre kiadott pénzek felhasználását. Csupán annyi szerepel, hogy 60 forintot adtak „különféle" küldötteknek, akik az uralkodóhoz Bécsbe, illetve a kamarához Pozsonyba mentek, a vár pénzhiányának enyhítése miatt. A Thorda Zsigmondhoz és Werner Györgyhöz küldött követeknek 127,31 mFt-ot számoltak el. Feladatuk az volt, hogy pénzt szerezzenek a vár élelmezésére. Az 1556. év azért érdekes, mert