Sarusi Kiss Béla: A természet által megerősített vár: Murány végvár és uradalma a 16. század második felében - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 1. (Budapest, 2008)

V. Murány helyzete a végvárrendszerben

szak volt a legveszélyesebb: a vár ekkor szinte teljesen körül volt zárva, uradalmát és Gömört a török a Bebekek segítségével rendszeresen pusztította, így megmaradását komolyan veszélyeztették. A bécsi hadvezetés 1556. évi azon kísérlete, hogy Krasznahorka elfoglalásával a Bebekeket leverje, és ezzel a bányavárosokat és Murányt biztosítsa, kudarcba fulladt. A helyzetet csak súlyosbította, hogy az őrség, fízetetlensége miatt, rendkívül elégedetlen volt, majd 1557 tavaszán Dominies Gáspár kapitány, a tapasztalt katona is lemondott hivataláról. Úgy tűnik azonban, hogy Maskó alkalmasnak bizonyult a kapitányi poszt betöltésére, így Murányt meg tudta őrizni a Habsburgok számára. A Murányra nehezedő nyomást biztosan enyhítette Bebek Ferenc hosszan tartó budai, isztambuli és erdélyi távolléte, majd 1558-ban bekövetkezett halála. A murányiak által véghezvitt támadások kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a vár, mivel csak gyalogosokkal rendelkezett, s ezek száma sem volt igazán jelentős, a maga erejéből képtelen lett volna más várak ellen komoly támadásokat folytatni, így csak vagy kisebb támadásokat hajtottak végre, vagy más, nagyobb seregekhez csatlakozva vettek részt a török elleni harcokban. A várat és a környék falvait érő pusztítások elhárítására egyértelműen az látszott hatékony védekezésnek, ha a vidéken minél több kisebb erődítést hoznak létre és látnak el katonasággal. A Csetnek megerősítésére tett javaslat már előrevetíti a vártól északra fekvő két falu, Polonka és Sumjác megerősítését is. Az itt létrehozott két palánk hatékonyan zárta le az északra vezető utakat. A fentebb vázolt problémára - miszerint kérdéses, hogy Murány a végvárrendszer mely vonalában helyezkedett el a szűkebb környék, illetve a tágabb védelmi övezet hadi eseményeit figyelembe véve - több válasz is lehetséges. Fülek eleste, illetve a Bebekek elpártolása után bekövetkező események Murányt rövid időre a végvonal első vonalbeli várai közé emelték. A környék folyamatos pusztítása, a kastély és a vár létesítményei ellen elkövetett támadások azt a sajátosságot mutatják, amely a török harcmodort jellemezte egy-egy jelentősebb vár bevételének előkészületeinél. A módszeres pusztításokat azonban megakasztották Bebek Ferenc más irányú elfoglaltságai, majd halála. A vár kastélya elleni támadások Szendrő 1566. évi bevétele után sem szűntek meg, de ezek már nem olyan súlyosak, mint 1555-1558 között. Az Oszmán Birodalom stratégiai célja ugyanis Bécs elfoglalása volt, Murány a török főerők számára sohasem volt stratégiai cél. (Mindez Egerre is elmondható, pedig bevételére mégis sor került, ezért csak nehezen találunk magya-