Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

EGY BUDAPESTI ÍRÓ MŰHELYEI - M. SZILÁGYI KINGA: „A szőlőtő halhatatlan"

Jókai svábhegyi nyaralója egy 19. század végi papír-nyomaton (Magyar Nemzeti Múzeum). A pásztoridill talán túlzás, a Jókai-kert azonban több volt, mint egyszerű nyaraló- és szőlőskert „...a szárazon rakott terméskőfal valóságos hőtározó. " szüreti munka. Árnyékadónak ide Jókai egy terebélyesre megnövő hegyi juhart (Acer pseudoplatanus) ültetett. A felső kert részben a gazdag, változatos szőlőültetvényeket, részben a szélvédő fásítást és néhány díszfát jelentett. A gyűjteményes kertek divatja Jókait nem nagyon kapta el, hiszen természetszemlélete inkább a tájra jellemző növények ültetését diktálta. De feljegyzéseiben - talán e

gy

_e

gy kirándulás emlékeként-az akkoriban még növényritkaságnak, legalábbis különlegeségnek számító lombosfát is megemlít: tulipánfát (Liriodendron tulipifera), trombitafát (trombitacserje, trombitafolyondár, Gampsis), bignoniát (szivarfa, Catalpa bignonioides), vörös levelű bükköt (Fagus silvatica „atropurpurea") és külön