Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

EGY BUDAPESTI ÍRÓ MŰHELYEI - JÓKAI MÓR: Kertészgazdászati jegyzetek

szilvát használják. A szilvórium az elkárhozott rhynchitesek leikéivel van tele. Ezért olyan jó. A látható szőlőpusztító Ez az a bizonyos „rhynchites bacchus". Bacchusnak hívják, mert szereti a szőlőt. A szőlőkertész gyakran talál a szőlővenyigéken lógó szivarkákat. Ezek a rhynchites bacchusnak az iparcikkei. Tökéletes szivarok. Regali tas! A rovar maga nagyobb a rhynchites cupreusnál, vagy aranyzöld vagy acélkék. Az aranyzöld szárnyfödele a górcső alatt olyan pompát mímel, amely megszégyenít minden ötvös-remeket. Smaragdok, topázok aranyfoglalatban. A sötétkék ellenben csupa zafírokból látszik összerakva. (Néha a hím zöld, a nőstény kék.) Ezek párosával dolgoznak. Előbb az ormányukkal félig lenyiszálják a szép szőlőlevelet, aztán mikor az lelankad, akkor a nőstény elkezdi a petéit a szőlőlevél fölszínéhez oda ragasztani, a hím pedig göngyölíti a lágy levelet, minden rétegnél valami szívós nyálkával odaragasztva a következőkhöz. Mikor aztán hat vagy hét pete el van helyezve, akkor mind a ketten neki állnak s a legtökéletesebb szivart hengerítik össze a szőlőlevélből. Ugyanezt produkálják a hársfaleveleken is. Három nap múlva már a kikelt pondrókar találjuk a szivarokban, melyeknek a száraz szőlőlevél táplálékul szolgál. Ezeket a bogarakat tudós Entz Ferenczünk népies nyelvből véve „ilonczáknak" - és „eszelényeknek" nevezte. Ezeket már könnyű összefogdosni. Ott lehet őket kapni munka közben. Hiszen ha csak a szőlő- és hárslevelek szivarrá alakításánál maradnának, nem is volna nagy okunk az üldözésükre, de ugyanezek nagy kárt tesznek a gyümölcsösben, ahol a körte és kajszin barackfáknak fiatal hajtását éppen ily módon lecsikkentik, összegöngyölítik; különösen nagy bosszúságot okoznak azzal, hogy a faiskolákban a legszebb ojtványok friss hajtásait vagdalják le. Azért csak szedje le a kertészgazda azokat a szivarrá csavart leveleket a szőlőjéről. Ha az ember a csizmatalpával rájuk lép, a pondróik menten összezúzódnak. Kevés teketória kell az elpusztításukhoz. Azután vannak még a „csajkók" (Schneider) (csúnya fekete bogarak), amik az ollójukkal a fiatal szőlőhajtást tőbül lenyírják; arról nevezetesek, hogy háttal futnak előre, mint a rákok, a lopott prédát maguk után cepelve.