Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

EGY BUDAPESTI ÍRÓ MŰHELYEI - JÓKAI MÓR: Kertészgazdászati jegyzetek

onnan tova repül. Ábrándos leányok azt hiszik, hogy amerre a „Katalinka bogárka" elrepül a kezükből, arról a tájról fog hozzájuk érkezni a vőlegény. No hát ez a szelíd, jámbor teremtés a leghatalmasabb pusztítója ami legcudarabb ellenségünknek, a levéltetűnek. Nyáron át elnézem órahosszat az üdvös működését. Egyetlen Istenbogárkája egy óra alatt elemészt tizenkét levéltetűt: egy nap alatt százat. Ha a mi tudós kertészeink kitalálnák a módját, hogyan lehet az Istenbogárkáját mesterséges úton szaporítani (mint például a cochenillát), akkor ez egymaga elég volna, hogy kertjeinket a mindent elpusztító aphis-férgektől megszabadítsa. Hanem hát erre nekem, tudom, hogy minden ember azt fogja mondani, hogy „óh te poéta!" Egyébiránt ugyanezt a jó szolgálatot teszik a kertésznek a hangyák is, melyek a levéltetűtől meglepett fákat egyre járják s ölik és hordják az aphisokat róla. A háládatos gazda aztán azt cselekszi, hogy szétdúlja, leforrázza a hangyabolyokat, elpusztítja a hangyákat; azt hiszi, hogy azok sanyargatják az ő fáját. A paizstetűk Ha már benne vagyunk az érdekes férgecskék természethistóriájában, hát végezzünk egy füst alatt a paizstetűkkel is. Alkalmat szolgáltat nekem erre egy tisztelendő falusi lelkész úrnak a Kert szerkesztőségéhez intézett levele, melyben engem interpellál meg, hogy mondjam meg neki, mi az oka annak, hogy

7 a rózsafái elcsenevésznek? és hogy segít-e azokon a vasgáliccal való beöntözés? Erre a kérdésre határozott feleletet adhatok, amit szintén saját tapasztalatom után szereztem. A rózsafák elcsenevészésének főoka a paizstetű, Coccus (ugyanaz az őszi barackfáknak is egyik plágája, valamint az üvegházi növényeknek a veszedelme). Ezek annál kárhozatosabbak, mert észre sem lehet a jelenlétüket venni a növényen. Éppen olyan színűek, mint a meglepett fának a dereka, alakjuk olyan mint egy teknő, vagy paizs, egymás hosszában belepik a fa derekát végtől végig és meg nem mozdulnak arról a helyről, ahová egyszer odatapadtak. Mind nőstények. A hímek csak ősszel jönnek elő és szárnyasok. De az anyák szárnyatlanok. Egész nyáron át folyton szíják a fakéregnek a nedvét s duzzad bele a hátuk. A kertész azt hiszi, hogy valami rozsda vagy gubics nő a fáján. Az egy eleven állat. Az alatt, amíg dudorodik, a tojásait rakja le maga alá. Ezer,