Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

JÓKAI MÓROK - JÓKAI MÓR: Önéletírásom

tal a Magyarország fölött úrrá lett osztrák rémuralom éppen úgy halálra ke­resett engem is, mint a többi politikai szereplőket. A vértörvényszékek uralma alatt nyártól télig ott rejtőztem a Bükk erdőségei között, s megsza­badulásomat a vesztőhelytől nőmnek köszönhetem ki a művésznő és fele­ség látnoki szellemétől vezetve, azt a módját találta ki számomra a véde­lemnek, hogy Komárom várának Klapka által történt átadásakor az én nevemet is beiratta a kapituláló sereg hadnagyai sorába, s az így szerzett menedéklevéllel felkeresett a borsodi rengeteg közepett. De még azután is egy évig rejtőzve kellett maradnom; mert az osztrák menedéklevél biztosí­totta ugyan a fejemet a halálítélet ellen, de nem a lábaimat az ellen, hogy engem is úgy, mint a többieket (például Podmaniczky Frigyest) besorozza­nak közkatonának az osztrák hadseregbe s elmasírozrassanak Lombardiába. Nevem ki volt törülve az irodalomból két évig. Jókai Mór nem létezett. De azért tollam nem nyugodott. Egy szerencsétlen emlékű folyóvíznek a nevét választottam magamnak írói álnévként „Sajó". (Ezt a nevet csak ku­tyának szokták adni.) És ezen név alatt írtam a Forradalmi és csataképekei. Szabadságtól és honszeretettől lángoló, keserűségkeltő elbeszélések hosszú sorozatát. S ez volt a kezdete írói jellemem új átalakulásának. Elhagytam a beteges fantázia agyrémeit, s a hozzájuk illő bombasztos irályt: törekedtem az élet igaz alakjait megtalálni, s olyan nyelven írni, ami­nőn a nép beszél; legnagyobb sikernek rartva azt a palóc paraszrnő mondá­sát, aki egy elbeszélésemre azt véleményezte, hogy „hisz így én is tudnék írni!" A szépirodalmi lapoka szabadságharc urán mind tönkrementek. Egyálta­lában minden költészeti produkció el volt sekélyesedve. A közönségben el volt zsibbadva a kedv az olvasáshoz, a költőkben a kedv a lelkesedéshez. Ismét én kísértettem meg egy szépirodalmi lap (a Délibáb) szerkeszté­sét. Saját nevem alatt nem kaptam rá engedélyt: a Nemzeti Színház igazga­tója, gróf Festetich Leó kölcsönözte oda a magáét. Amint aztán Festetich megszűnt intendáns lenni, az én Délibábomnak is meg kellett szűnni. Ekkor Heckenast Gusztáv nyomdatulajdonos indított meg eg)' új vállalatot: az első illusztrált magyar heti lapot, Vasárnapi Újság cím alatt, (mely mind e mai időkig kedvenc olvasmánya a magyar közönségnek). A kiadó engem szólított fel ennek a szerkesztésére. Az én nevem azonban még folyvást a proscribáltak tábláján állt az osztrák kormány előtt. De nemcsak az enyém, hanem valamennyi magyar íróé. A felelős szerkesztő (gérant) minőségét senkinek sem adták meg. Jó szerencsére volt egy írótársunk, aki makacs be­tegség miatt az egész 48/49-iki korszakot a graefenbergi gyógyinrézetben töltötte és így nem lehetett a szabadságharcban kompromittálva: Pákh Al-

Next

/
Thumbnails
Contents