Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

JÓKAI MÓROK - JÓKAI MÓR: Negyven év visszhangja

vát és rörök nyelven megjelent műveimnek kiadói, átültetői, megbírálói sorából alig tudom kiválasztani azokat, akiknek legtöbb hálával tartozom: Wallner, Janke Ottó, Braun von Wiesbaden, Schmidt Julian, Uhlbach, Jalava, Patterson, de Gerando Antónia gtófnő, Stuart M. grófnő, Gallier A. grófnő, Hemgren Károly, Axel Damkier, Jovanovics, Kertbeny Károly, Dux Adolf, Kárffy, Silberstein, Geisr, Schwarz Ármin, Weisz Julian, Helfy I., Breiich E., Pock Waczláw, Sas váry, Erődy, Lindau Pál, Fleischer Richard, Karpeles, Heigel s a jelen művem kiadója, a magyar nemzettel annyira rokonszenvező, Kárpátainkat évenkint meglátogató Prochaska, tescheni könyvkiadó. - Tisztelet annak, akit megillet. A jó fordító és a jó kiadó az írónak az, ami a szárny a madárnak. Egy „toll" még nem röpít el. A magyar tudományos akadémiának az elismerését is hálás köszönettel kell felemlítenem, mely nekem a levelező tagságot 1850-ben, úgy szólván, előlegezte; mert még ekkor mindössze hat kötet munkám volt csak a közönség előrt: a Csataképeket a forradalomból ebben az évben írtam. Az akkori rémuralom alatt a magyar tudományos akadémiának sem volt szabad közgyűlést tartania: én tehát olyan formán lettem tudóstársasági taggá, hogy az akadémiai igazgató-tanács ajánlatára az akkori katonai főparancsnokság által neveztettem ki, (ahogy ezr a kiállított diplomám bizonyítja). Nem hiszem, hogy a kerek földön volna még valaki, aki hasonló úton jutott a halhatatlanok sorába! Csak 1859-ben jutottam be újra rendes ragnak megválasztás útján. És mostan, legvégül, hadd szóljak rólatok, leghívebb munkatársaim, segítőim, gyámolítóm: édes szép zöldfáim! akiket ültettem, magjáról neveltem, ojtva idomítottam: égnek emelkedő földi társak. Ti tudjátok, mennyit suttogtatok nekem? mennyi gondolatot hullattatok alá virágairokkal? hányszor kerestem nálatok eszmét, felüdülést? mennyi álmot, ábrándot árnyékoltatok be? egész világ üldözése ellen hogy rejtettetek el? szívnek nehéz háborgásait hogy csendesítettétek el ? Ha egyszer valaki idejön, azt kérdeni, miért tudtam többet dolgozni nyáron, mint télen, mondjátok el neki, hogy ti is ott voltatok akkor. A szabad természet volt az én sokatírásomnak legfőbb, legmélyebb titka! írtam Budapesten, 1883 május 29-én.