Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

EGY BUDAPESTI ÍRÓ MŰHELYEI - JÓKAI MÓR: Kertészgazdászati jegyzetek

kettyebokor volt az alakjuk: a levelek sárgák, sőt egészen fehérek voltak. A szőlőknek ez a betegsége úgy neveztetik, hogy „Chlorosis". Termés semmi. Ekkor (Molnár István állami igazgató tanácsára) beöntöztettem a sápkóros szőlőimet vasgálic oldattal. (Ugyanezt megpróbáltam több szagos fajta lugas szőlőtőmnél is, mely chlorosist kapott.) És megállapíthatom, hogy a következő évben a sápkóros szőlőim megköszönték a gyógyítást, szép vesszőket hajtottak, a leveleik színe sem volt többé fehér: szép zöld lett; de gyümölcsöt még most is gyéren hoznak, pedig már annak 5-ikéve. Azt mind elhúzza a gyökérpenész. A magyaróvári füzet sem tud ez ellen más orvosságot ajánlani, mint hogy ki kell vágni tőbül az egész tábla dematofórás szőlőt, máglyába rakni, megégetni s aztán három esztendeig nem ültetni arra a helyre semmiféle növényt; de még a giz-gazt is kiirtani róla, mert annak a gyökerén is elélődik a dematofóra, s az egész szőlőtáblát körülvenni mély árokkal, hogy a dematofóra a szomszéd földekre át ne terjenghessen, sőt végül éhen meghaljon, táplálék hiányában. Köszönöm szépen az ilyen meggyógyítást. Azért ismételve mondom, hogy az amerikaiakból a Solonisnak, a hazaiakból a mézes szőlőnek, kadarkának, dinkának, sőt az oportónak ültetése az egyedüli védszer a gyökérpenész ellen, amelyek azt föl sem veszik, minden más szőlőfaj elpusztul miatta a rigolozott és trágyázott földben. Ugyanezt tapasztaltam a gyümölcsfákról is. A rigolozott földben buján tenyészik az alma, körte, kajszin-barack, különösen a spanyol meggy, annak is átfonja a gyökereit a fonálpenész, de azok letépik azt magukról s tudomást sem vesznek róla. Hanem a nemes fajta őszi barackfának ez a nagy veszedelme. Mikor nyáron az őszi barackfák már annyira fejlődtek, hogy tele vannak diónagyságú gyümölccsel, akkor egy forró napon azt látom, hogy a leveleik elkezdenek szokatlanul csillámlani. Ha hozzájuk nyúl az ember, ragadnak, ha megkóstolja, édességet árulnak el. Ez a mézharmat. Mi az a mézharmat? Hát a dematofórának a hírnöke. A gyökérpenész kiszívja a gyökérből a fehérnyét, mely a levél- és gyümölcsképzés föltétele, a hajszálcsövek magában szívják föl a cukoranyagot s az a levelek felső lapján izzad elő. Erre az édességre aztán megjelennek az aphisok (levéltetű). Ez is egyike azoknak a mesés lényeknek, amiknek eredetéről a természettudósok semmit sem tudnak. Ma csak egy párt láttunk belőle a levél hegyén s holnap egy légió van rajta. Az egész barackfát milliói lepik el az aphisoknak. Némelyiknek szárnya is van. - A petéiknek szára van.