Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

KULTUSZ ÉS ELLENKULTUSZ - JÓKAI MÓR: Goronilla

Ohó! okos ember vagyok én még: ruljarok a profán bölcsek eszén. A legelső feladatom az volt, levetetni a fekhelyem fölül azt a föliratot, s felváltatni az elébb nekem szánt minősítéssel. Ez rövid időn teljesen sikerült. Nyugodtan, legkisebb ellenkezés nélkül vetettem magamat alá a pszichiatrák miden kísérleteinek, pedig azoknak az elviseléséhez bizony nagy egyéni önmegtagadás kell. Hagytam magam zuhanyoltatni, dörzsöltetni, villanyoztatni. Az ápolóm eg)' hét múlva azzal a biztatással örvendeztetett meg, hogy nem fog nálam legvégsőre kerülni a sor, a trepanálásra. Pedig az sem utolsó utógyönyöre egy szép asszony csókjának, ha az embernek a koponyáját kifúrják. Ezt én szerencsésen átugrottam okos magamviselete által. Tizednapra már felváltották a táblám feliratát azzal, hog)' paralysis progressiva. Ez, kérem olyan, mintha valaki bárói rangból grófira emelkedik. Még hátra van a hercegi. Ettül kezdve aztán abban a szabadalomban részesültem, hog)' magamban, minden kísérő nélkül sétálhattam, őgyeleghettem a (valljuk meg igazán) kitűnően berendezett állami tébolyda kertjében. No már, ha valaki meg akar bolondulni, ne is kívánjon magának jobb helyet. Micsoda vívmánya a humánus kornak, hog)' most az őrülreket gyöngéden kezelik, szakértőleg gyógyítják, s nem láncolják oda a torony falához, minr a múlt századokban! Hanem én azért mégis megszököm innen. A kertben tett sétáim alkalmával gyakran találkoztam egyikével a hozzám hasonlóul szánakozásra méltó alakoknak. Olyan negyven-ötven év körül járó férfi volt. Ez, amint engem szemközt jönni látott, egyszerre megfordulr a sarkán, s sietve elrohant, ha pedig ülve találtam egy padon, felugrott, keresztülugrott a padon, s belevetette magát a sűrű jázminbokrokba. Ez engem ingerelt. Mit vétettem én ennek az embernek? Hisz sohasem láttam. Egyszer aztán belekötöttem, nem hagytam elfutni, megfogtam a karját. - Mért fordul ön meg a sarkán, valahányszor engem meglát? Vétettem én önnek valamit? -Véteni nem vétett; de rettegésbe hoz. Nem azért került-e ön ide, hog)' egy halottat kihívott párbajra? - De igen. - No hát. Hog)' ne rettegjek én öntől, aki magam is egy halott vagyok? Rég meghaltam, de nem engednek eltemetni. Idehoztak. Úgy bánnak velem, mint eg)" élő emberrel. Enni, inni kényszerítenek. És most idehozza az