Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

KULTUSZ ÉS ELLENKULTUSZ - JÓKAI MÓR: Goronilla

hírhedett párbaj-orvos kíséretében valami ácsorgó detektív meglát, rögtön értesíti a rendőrséget, s az közbeveti magát, és megakadályozza a párbajt. Nekem olyan hosszúnak tetszett ez az út. Nyughatatlankodtam. - Vajon ott lesz-e Szerafino? - Minden bizonnyal ott lesz. - Ha el nem jön, én kutyakorbáccsal verem meg. Útközben aztán elbeszéltem mind a három barátom előtt azt a jelenetet ott a kupolateremben, melynek véletlen nézője és hallgatója lettem. A két segédem igyekezett elszörnyedés hangjait hallatni. Csak az a pirosképű doktor mosolygott, mintha azt mondaná: „Hát te ezt csak ma tudtad meg? Hát nem beszéltek neked erről a verebek, mikor kalácsmorzsákat hintettél nekik az ablakod párkányára?" Végre megálltunk egy kapu előtt. Én fel akartam emelni a függönyr, hogy kitekintsek, de a barátom megkapta a kezemet. - Vigyázz, ott egy rendőrtiszt áll. A kapu kinyílt, a kocsi befordult rajta, azután ismét becsapódott a kapu, a bejárat alatt kiszálltunk, s onnan mindjárt egy földszinti terembe nyitottunk be. - Helyben vagyunk - monda a segédem. Körülnéztem. Biz ez elég alkalmas hely a párbajvívásra. Semmi más bútorzat benne, mint nehéz karosszékek. Azoknak egyikébe engem leültetett a doktor. - Itt van-e már Szerafino? - kérdem én nyugtalanul. - Mindjárt jön, csak előbb az orvosa és a segédei lépnek be: a párbaj föltételeiben egyezkedésre. Csakugyan, nemsokára nyílt az ajtó, s belépett rajta eg)* szikár férfiú, akinek a külsején fel lehetett ismerni az orvost. Rövidre nyírt bajusza és szakálla volt, vékony, összeszorított ajkai, szúró szemei sűrű szemöldökkel. Kurta dzsek volt rajta lódén szövetből. (Ilyen alkalomra ugyan egy kicsit finomabbul is kiöltözhetett volna.) Hanem a vele együtt bejött másik két gentlemanben sehogy sem bírtam feltalálni azokat az alakokat, akikkel valaha a fővárosi nyolc kaszinó valamelyikében találkoztam volna. A most érkezett orvos odajött hozzám, udvariasan meghajrorra magár, s eközben a tenyerének az élével odaütött a térdem fölötti inamra, hog)* én attól egyszerre felkaptam a lábamat magasra. Nagyot bámultam a szemébe. No ez furcsa kis üdvözlet egy doktortól! Mire való ez? Erre ő elővett egy rendkívüli nagyíró üveggel ellátott pápaszemet, azt az orrára helyezte, s úgy nézett hosszasan a szemeimbe.