Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

KULTUSZ ÉS ELLENKULTUSZ - JÓKAI MÓR: Goronilla

- De édes barátom, hisz Szerafino meghalt, ott fekszik a ravaralon a te saját palotádban. Avér a fejembe ment: nem tudtam magam türtőztetni; fennhangon kiabáltam, ahogy gentlemanek nem szoktak lovagias ügyek megvitatásánál. - Hát hiszen tudom én, hog)' hol van Szerafino! Onnan jövök. De én nem engedem neki, hog)' meghaljon! Én akarom őt megölni! Magam, az öreg. A szívén akarok keresztülrontani a kardommal. Ohó! Az ilyen meggyalázást nem viszi el az ember olyan könnyen a másvilágra. Ébredjen fel! Álljon helyt a gonosztetteiért. Jó is volna, úgy számolni le, hog)" mikor az emberre kisül a gyalázarosság, akkor azt mondja: én meghaltam, vigyetek ki, dugjatok el a föld alá. Nem, uram! így nem menekülsz tőlem! A barátaim csitítottak, hog)" ne kiabáljak olyan nagyon, hog)" a szomszéd szobákban is meghallják. Én aztán alábbszállt hangon igen okos dolgokat mondtam el nekik. -Tudjátok, barátim, az az ember nincsen meghalva; csak tetteti magát: hisz a szemei nyitva vannak: néz és lát. Akkor bizonyosan hallani is fog. Ha ti odakiáltjátok a fülébe: „gazember", arra fel kell neki ugrani, és veletek menni, ahová hívjátok. Én ezt bizonyosan tudom. Mert dacára annak, hogy engem hallatlanul meggyalázott: azt mégis el kell róla ismernem, hogy ő bátor, lovagias férfi, aki helytáll, s nem engedi magát pofonveretni. Az én két barátom egymásra nézert, s aztán, mint akik tudják a dolgukat, rábólintottak a fejükkel. - Jól van, öregem - monda az egyik. - Odamegyünk Szerafinóhoz, s kihívjuk őt a te nevedben. - Legsúlyosabb föltételek mellett. -Addig eredj haza, s várd be a jelentésünket. - Nem! Én abba a házba többet be nem megyek. Itt maradok a vívóteremben! Előhívatom a vívómestert, veszek tőle leckét a tőrvívásból. Rég nem volt már egyenes kard a kezemben. Azzal megszorították a kezemet, s azt mondták, hog)" csak gyakoroljam magamat a fleuret-vívásban, amíg ők visszatérnek. Amint aztán egyedül maradtam az üres vívóteremben, lassankint kezdett mégis visszatérni a helyesebbik eszem. Átláttam, hog)" ez egészen hebehurgya szándék tőlem, eg)" olyan gyakorlott spadassint, aminő Szerafino, nekem, az öreg embernek, egyenes kardra kihívni: hisz akkor ő szúr le engem. S végül még ki is nevetnek. Eszemen kelljárnom! Pisztolyra fogunk vívni: drótcsövű pisztolyra, célzó léggyel, serkentővel. Húsz lépésnyi távolból, öt-öt lépés közeledéssel. Ebben már aztán mester vagyok. Előhívattam a töltő legényt, pisztolyokat hozattam, s elkezdtem célba lövöldözni. Remekül sikerült minden lövésem. Utoljára kártyalapokat