Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

KULTUSZ ÉS ELLENKULTUSZ - E. CSORBA CSILLA: Meztelen a király

vizsgálódó bizottságot a közvélemény nem igen érdekelte, a megtekintés után fehér lepedőbe csavarták és elszállították a szobrot. Stróbl két fát a szobor mögé, két kandelábert pedig elé tervezett és kis kerítéssel vette körül. Miközben a Rákóczi térre rúl kicsinek, itt a kis posztamensen túl alacsonynak bizonyult a szobor. Voir, aki tájolását is vitatta, hiszen az oldalnézetnél a háttérben lévő házsor mozgalmas felülete zavarta a nézetet. (A jelenlevők ugyanakkor megjegyezték, hog)- ez lett volna a Józsefváros első köztéri szobra.) A mellékalakok, így az Olvasó lányok mintázását Stróbl 1916-ban kezdte el. Mint ahogy azt a fennmaradt forográfiák megőrizték, eredetileg egy fiatal katona és egy lány egymást átölelve olvasta volna Jókai-regényét. Később a beállított modellek közül a mester mégis a két fiatal lányt választotta, két eltérő típust: egyikben a magába forduló, a másikban a regény segítségével fantáziáját lelkesen szabadon engedő olvasói attitűd nyert megformálást. Tervek, változatok Stróbl Alajos számára ez a megbízatás először feltehetően rutinszerűnek tűnt. Jókait jól ismerte, barátok nem voltak, de mint nag)' mókamester, s rendezvényekhez igazán értő társasági ember, ő is eljárt Feszty Arpád estélyeire, a Bajza utcai villába, ahol a regényíró gyakran megfordult. Vágó Pállal közösen felkeresték a mestert svábhegyi magányában is. Jókai 50 éves alkotói jubileumára egy kis zsánerszobrár, a Favágót ajánlotta fel, amely később ott díszelgett az író dolgozószobájában (ma a Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonát képezi). Könyveit nem olvasta, levelezésükről, közelebbi beszélgetéseikről nem tudunk. Stróbl kedvenc olvasmánya a Szentekéletevolt, amelyet szinte kívülről tudott. Mégis, annyi költő és literátor szobrának megvalósítása után, élete végéhez közeledve ő akart lenni a nag)- idol, Jókai szobrának megformálója is. Keményen megküzdött a feladatért. Kevés, ennyi energiát felemésztő szoborkészítésről maradtak forrásaink, dokumentumaink. Tudta, hog)- az írófejedelemről 1883-ban Huszár Adolf készített szobrot, majd közeledvén a nagy jubileum, Jókai Zala Györgyöt kérre fel: alkossa meg mellszobrát, hog)- a várható ünneplések színhelyére, ahová maga személyesen nem jut el, a műalkotás képviselhesse földi valóját. A szobor persze olyankor is jelen volt, amikor az író maga is megjelent, így a Redoutban, 50 éves írói jubileumán a pálmák és örökzöld lombok övezrék megkettőzött mását, és ott szerepelt az 1900. évi párizsi világkiállítás magyar pavilonjában is, szintén virágokkal övezve. Eletében még Istók János mintázott egy kis méretű gipsz szobrot az idős, parókás, felöltőt viselő férfiról. Huszár fedetlen mellkasú, csak vállig ábrázolt élethű büsztje jó kedélyű, fiatalos, joviális ember képét sugallja. Zala alkotása reprezentatívabb, a váll kezdetéig ábrázolja a felöltőbe öltözött, mosolygós öregurat. Stróbl számára a feladat egészalakos szobor elkészítéséről szólt. A művész talán kicsit naiv lelkét vonzotta a nag)- mesemondó figurája: „A szobor nagyon izgatott. Sok bajom volt a költővel, az anyaggal, mert nagyon izgatott, mint mesemondó" - állítja 1913-ban egy csapongó gondolatokat tartalmazó interjúban.