Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

EGY BUDAPESTI ÍRÓ MŰHELYEI - JÓKAI MÓR: Kertészgazdászati jegyzetek

Az istállótrágyázást nem is lehet minden évben ismételni; míg én minden évben megadom a szőlőimnek a maguk műtrágya illetményeit. És ugyanez a keveréke a műtrágyának a rózsakertészetnél is bámulatos eredményekre szolgál. Csenevész rózsák új erőre kapnak: az én műtrágyázott rózsafáim ezernyi virággal kedveskednek, s a remontantok, tearózsák tavasztól őszig folyvást újra hajtanak, újra nyílnak. Ha a szőlőt isteni növénynek neveztem, a rózsát istennőinek kell mondanom. Ez is megkívánja, hogy a gazdája ne legyen fösvény, gavallérmódra bánjon vele; hiszen nagykamatot fizet a kölcsön után. Megpróbáltam én az istállótrágyát úgy is fölhasználni, hogy rigolozott földbe kevertem. Ilyen módon ezzel is kitűnő sikert értem el. Hanem egy baj lett belőle; az, hogy az istállótrágyával melegágyat készítettem a dematofórának. (Majd erről más helyen beszélek.) Hiszen dematofóra mindenütt van ami hegyi talajunkban, de eredetben semmi kárt nem tesz; hanem amikor a földet megrigoloztuk, istállótrágyával megkevertük, ezzel jutalmat tűztünk ki ennek az eddig föl sem vett dib-dáb penészgombának, hogy olyan egyiptomi csapássá nője ki magát a szőlőinkben, mely vetekedik a filoxérával, s ahol az kiveszett, átvegye átokterhes szerepét. Nekem az egész telkemen sehol sincs bajom a dematofórával; hanem azon az egy táblán, melyet istállótrágyával mélyen megforgattam, minden évben újra meg újra elő kell vennem mindenféle mesterségemet, hogy megvédjem ellene az amerikai ojtott szőlőimet és a gyönyörű francia barackfáimat. És aztán mibe kerül mindez? Ezt kérdezi tőlem minden szőlős gazda, akinek a lelkére beszélek, hogy ne nézze el mohamedán fatalizmussal, hogyan rágja ki a lába alól a szőlőjét ez a fene féreg; hanem tegyen úgy ahogy én, és sokan mások: védje a meglevő szőlőjét szénkénegezéssel, műtrágyázással! De hát mibe kerül ez? Hát nekem kerül a szénkénegezés és műtrágyázás a szőlőtermésemnek egy ötödrészébe; minden öt hektó új borból egy hektónak az ára rámegy a védekezésre. Magamnak marad négy. Aki sajnálja azt az egy ötödrészt ráfordítani, az elveszti mind az ötöt. Igen világos a számítás. Egyik tenyerünkben van a „kevés", a másikban a „semmi". Melyiket szorítsuk marokra? A summa summarum pedig az, hogy énnekem tizenhárom év óta, hogy a filoxéra a szőlőim kétharmadát elpusztította, a pincémet folyvást sikerül a régi állapotban fönntartanom s az én asztalomra csak olyan bor kerül, amiről