Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

KULTUSZ ÉS ELLENKULTUSZ - E. CSORBA CSILLA: Meztelen a király

Meztelen a király A Jókai-szobor története E. CSORBA CSILLA „Május 9-én szürke tavaszi délután, aminőket Turgenyev szeretett, a felhők mögött bujkáló napfénynek részinr jelenlétében, részinr távollétében volt Jókai temetése a Múzeum előcsarnokából. Onnan vitték ki koporsóját, ahol Kossuthé állt ezelőtt néhány évvel. Nag)' temetés volt az állam költségén, aminőt csak a magyarok tudnak rendezni a legnagyobbjaiknak. Jelen volt a király Apponyi udvarnagy által képviselve, ott álltak a koporsó körül a rokonokon kívül a miniszterek, az ország nagyjai, zászlósai, a parlament tagjai, a vármegyék és a városok küldöttségei, ahogy ez lenni szokott. Tizenkét nehéz szekér görnyedezert a koszorúkkal a halottaskocsi után. Ilyen pompával viszik a kiégett napot, hog)- elássák a földbe." - Ezzel a balladai hangvételű néhány sorral emlékezett Mikszáth Kálmán atyamesterének, Jókai Mórnak temetésére, ahol nem is csak ő, „de a saját regényeinek közös hőse vonult ki végleg a világból."

1 A mikszáthi „kihunyó nap" hasonlatra rímel a Kisfaludy Társaság tagjának, Varga Gyulának emlékezése is, aki szerint: „Vele egészen a horizon alá merült irodalmunk egének az a része, melyen a legfényesebb csillagok tündököltek". A díszes temetésen a sírnál elhangzott beszédek újra visszhangozták a tíz év előtti dicsőítő ódák frazeológiáját, annak ellenére, hog)

7 a beszédmondók, a sír körül állók - legyenek azok barátok, rokonok, ismerősök - kései, méltatlannak ítélt házassága miatt évek óta kerülték az elhunytat, elmaradrak mellőle, 1 Mikszáth Kálmán: Jókai MÓÍ élete és kora. Budapest, 1982. 364-365. old. 2 Kéky Lajos (szerk.): A százéves Kisfaludy Társaság (1836-1936). Budapest, 1936. 207. old.