Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)
KULTUSZ ÉS ELLENKULTUSZ - LUGOSI ANDRÁS: A szerelem bolondja?
nista elméleti keretbe helyezve a Reynaubnál megfigyeltekhez hasonló fejlemények bekövetkezését prognosztizálták volna, akkor nem csodálkozhatnánk azon, hogy akár a hatósági beavatkozás igénybevétele árán is megpróbálták volna a házasságkötési tébolynak szerelmi tébolyodottsággá való kiterebélyesedését megakadályozni. De már mosr is gyanús a történetnek egy pontja. Ha Demjanovich doktor, aki Jókai szerint gyermekgyógyász volt és nem pszichiáter 42 , a dementia senilis és az erotomania sexualis közötti összefüggés kérdésében ilyen jól tájékozott volt, hogyan követhette el azt a kezdőkre emlékeztető naiv hibát, hog)- a korabeli pszichiátria által feltételezett kauzális magyarázatban felcserélte az okot az okozattal. Hiszen a magyar pszichiáter, Salgó Jakab könyvének - Jókai második házasságának évében, 1899-ben megjelent - második kiadása is így értelmezi ezt a tyúktojás problémát. „Különös és föltűnő gyakorisággal merülnek föl a nemi élet [Salgó Jakab kiemelése] körébe tartozó büntetendő cselekmények az aggsági visszafejlődés folyamán és ennek egyenes kifolyásaként. A közszemérem brutális megsértése, az erőszakos nemi közösülés, a fajtalanság és perverzitás minden neme, és különösen gyakran a nemzőrészek nyilvános meztelenítése (exhibi- tionismus) az aggsági butaság sűrűn előforduló tünetei [Az én kiemelésem. - L. A.]." 43 Azt hiszem, hogy Demjanovich és a többiek a gombhoz próbáirák varrni a kabátot, hiszen az öregkori beszűkülésből, lelassulásból, befolyásolhatóságból - ha ezek egyáltalán megfigyelhetők voltak az idős író viselkedésében - az elmegyengülés vagy annak 42 Jókai Mór: Házasságom története s a Hegedűs családhoz való viszonyom. A továbbiakban: súlyosabb változata, a butaság aggkori tüneteinek megjelenésére következtetni meglehetősen erőltetett, és tulajdonképpen azt vonná maga után, hog)" magát az öregkort nyilvánítjuk elmebetegséggé. Ami viszont a több mint egy évtizede özvegy Jókai szexuális életének titkait illeti, egyre inkább szokássá vált az erről való fantáziálás, főleg Grosz Bella színrelépése óta. Valószínűleg itt kereshető ennek a „Hegel feje tetejére versus talpára állítása" típusú problémának a gyökere. Jókai Mór szexuális életének zavarait tematizálta Jókai Róza, nevelőapja halála után húsz évvel megjelent könyvének nem túlzottan meglepő, Jókai alkonya című fejezetében olvasható beszámolója is. Az itt elbeszélt törrénet a szexualitás motívumának felszínre kerülését és Jókai környezete általi észlelését jóval a fiatal színésznő felbukkanása előtti időkbe vezeti vag)" vetíti vissza. „Ha papa nem volt Pesten, - rendesen megbízott, hog)" a nevére érkező csomagokat bontsam fel s ha valami fontos érkezett, — küldjem utána. [...] Eg)" ilyen alkalommal (azt hiszem, Abbáziában volt) a lelkesedési megnyilvánulásokkal együtt cg)" külföldi csomag is került a kezembe. Valamelyik müncheni vag)" drezdai műkereskedőtől - régi mesterek reprodukciói. Nagy örömmel bontottam fel. Giorgione Vénusza, Tizián Danaeja. Rubens, Paris ítélete. Michelangelo Lédája. És még sok, sok Vénusz, Nimfa, Danaé és Léda, - vag)" hetvenöt-száz darab. És mellékelve egy levél: » Remélik, ezzel is meg lesz elégedve, úgy, mint az első szállítmánnyal, s ha parancsolja, pár hét Ellenmemorandum. In: Láng, 1976/4. 517. old. 43 Salgó, 1899. 407. old.
