Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)

KULTUSZ ÉS ELLENKULTUSZ - LUGOSI ANDRÁS: A szerelem bolondja?

peresek Jókai vagyonát 716 ezer koronát jóval meghaladó értékűnek becsülték, ezért körelesrész címén 358 115 korona és 89 fillér, per- és egyéb költségek címén pedig további 11 416 korona és 20 Fdlér, azaz alperes részéről összesen 369 532 korona és 9 fillér megfizerését követelték. Ez forintra átszámolva majdnem 185 ezret tesz ki, ami azt jelenti, hog)' közel a kétszeresét követelték annak az összegnek, amit Jókai a százkötetes nemzeti kiadásért kapott. Számoltak azonban azzal, hogy Grosz Bella ezzel együrr is özvegyi jogon megkaphatja az egész hagyatékra kiterjedő haszonélvezetet, ezért annak kimondását kérrék, hogy alperes az özvegyi jogra érdemtelenné vált. „Hazai jogunk szerint az özvegyi jog érdemtelenség okából megszűnik. Az érdemtelenség bizonyítására kérem kihallgatni ugyanazokat a tanúkat, akikre már a végrendelet érvénytelenítését tárgyazó részben hivatkoztam, annak bizonyítására, hogy alperes ütötte férjét, legyalázta, leköpte, öngyilkossági kísérletig üldözte, ruháitól megfosztva fogolyként elzárta, éheztette stb. [Az én kiemelésem. L. A.] E tények egyikének megállapítása is elegendő annak kimondásához, hogy alperes érdemtelen az özvegyi jogok élvezetére."

16 Jókai Róza és Füredi ügyvéd úr stratégiája tehát rendkívül komplikált és önellentmondásoktól terhes volt. Egyrészt a végrendelet érvénytelenítésének kimondását kérték az alaki kellékek nem megfelelő volta miatt, továbbá azért, mert feltétele15 Petőfi Irodalmi Múzeum (a továbbiakban: PIM) Kézirattára, V.5238/18/32. A Feszty Árpádné Jókai Mórné Nagy Bella közötti perek iratanyaga, Feszty Árpádné felperes válasza az özv. Jókai zésük szerint Jókai azt csak külső kényszerítés hatására írta volna. A per folyamán azt szerették volna elérni, hogy a bíróság végrendeleti öröklés helyett törvényes öröklést léptessen életbe. Ha ez sikerül, akkor Jókai végakaratával szemben, amely mindenr Grosz Bellának jurtát, mindent Jókai Róza kapott volna. Beadványuk első részében rehát eg)' zéró rípusú játszma keretei között mozgó stratégiát vázolnak fel, ahol a győztes mindent visz, a vesztesnek pedig nem marad semmi. De úgy tűnik, maguk is bizonytalanok voltak a dolgukban, mert rögtön felvázoltak egy másik verziót az előbbi sikertelensége esetére. Ennek a kettes számú forgatókönyvnek a megvalósulása esetén kötelesrész címén „megelégedtek" volna 370 ezer koronával, és annak érdekében, hogy Grosz Bella ne tudjon kibújni a fizetési kötelezettség alól az özvegyi haszonélvezet segítségével, el akarrák érni annak kimondását, hogy az özvegyi jogra érdemtelenné vált. Ha viszont esélyt láttak arra, hogy Grosz Bella a bíróság szemében érdemtelennek fog bizonyulni az özvegyi jogok élvezetére, akkor miért elégedtek volna meg a hagyaték felével, miért mondtak volna le az első verzióban megfogalmazott törekvésükről, miszerint a törvényes öröklés bírósági életbe léptetésével megszerezzék Jókai vagyonának és várandóságainak egészér? De egyáltalán, mire alapozták mind az özvegy érdemtelenségének feltevését, mind azt az állításukat, hogy Jókai kényMórné alperes elleni 10224/905. sz. perében. 40., 42. f. 16 Uo. 30. f.