Budapest Jókaija - Budapesti Negyed 58. (2007. tél)
KULTUSZ ÉS ELLENKULTUSZ - RÓZSAFALVI ZSUZSANNA: „Ötvenéves aranylakodalom a múzsával"
Ez az omega ölte volna meg a Jókai összkiadás szép tervét is, mert a számok óriási magasságra nőttek, minél többet számoltam, és lehetetlennek látszott hazánkban ily vállalatot megindítani. Szinte sajnáltam, hogy Jókai oly sokat írt, hogy önmaga tette lehetetlenné műveinek összkiadását. Azonban a terv nem engedett nyugodni, elfogott az a bizonyos láz, amely a tervelőt nem engedi pihenni, és attól tartottam, hog)' valaki megelőz avval az ideával, mely voltaképpen oly kézenfekvő volt." 46 A kiadás legnagyobb problémáját és kockázatát mégsem az életmű nagysága jelentette. Révai fentebb idézett „kalkulus csinálásának" fő célkitűzése az volt, hog)' az eladásból befolyó pénzösszeg felét, melyen nem a tiszta hasznot, hanem az előfizetési összeget kell érteni, megkaphassa a szerző mint a nemzet ajándékát. A díszkiadás elindításához - Révai számításai szerinr - minimum 1000 előfizetőre volt szükség, hog)' a kiadó ne károsuljon, amellett, hog)" a sorozat árának felét, de minimálisan 100 000 forint a Jókai-ünnepen átadathassék a szerzőnek. Leginkább maga Jókai kételkedett a terv kivitelezhetőségében. Révai már említett emlékirataiban a következőképpen beszéli el az író szkepszisét: „Előadtam neki az egész tervemet, a keresztülvitel módozatait lehető részletesen - ő nyugodtan meghallgatott, néha elmosolyodott, mikor pedig befejeztem, azzal a lakonikus kérdéssel főzött le: - Hát meg van maga bolondulva öcsém? Hiszen az én munkáim több kiadó kezébe örökre le vannak kötve, azok meg nem fognak lemondani jogaikról, azután meg hol vesz maga ezer embert Magyarországon, aki annyi pénzt ad munkáimért, mikor úgy is sok példányban vannak elterjedve." 4 Jókai a magas szerzői honorárium miatt is kételkedett abban, hog)" az előfizetők száma elérheti az ezret. Épp ezért az előkészületi tárgyalások alatt folyamatosan licitálta lefelé saját honoráriumát előbb felére, majd harmadára, sőt - mivel a terv megvalósítása egyre inkább szívügyévé vált - végül arról lemondani szándékozott. Révai azonban mindvégig hitt az első számítások szerinti terv megvalósíthatóságában, s nem fogadta el Jókai ajánlatát. A Jókai szerint is súlyosabbnak ítélt akadály — a kiadási jogok összekuszáltsága — azonban valóban majdnem meghiúsította a kiadás létrejöttét, ugyanis a Jókai-művek kiadói jogával nem eg)", hanem több könyvkiadó rendelkezett. A legnagyobb ellenállást a legtöbb, illetve a legkevesebb kötet első kiadási jogát birtokoló vállalatok, a Franklin Társulat 48 és a Légrády támasztották. A Franklin Társular esetében a vezetés vélekedése nem volt egységes. Jurány Vilmos, a vállalat igazgatója a sorozat esetleges sikertelensége okozta anyagi probléRévay, 1920.1. k. 245. old. Uo. I.k. 245-246. old. OSZK Kézirattára, Fond 5/2. Ebben az iratanyagban található a Franklin Társulat és Jókai Mór között íenálló, a kiadási jogokra vonatkozó szerződéseket összefoglaló számozatlan irat is, amely 1886. március 23-án kelt Budapesten. Mivel ez a tisztázat 1886-ban keletkezett, nincs benne még szó a díszkiadás számára átadandó művekről, hanem az ún. népszerű kiadás megjelentetendő köteteire vonatkozik. A Révai kiadó nyilvánvalóan azért szerezte be, hogy tisztában legyen az elődkiadót illető jogi helyzettel.
