Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)
JAN RATH: Hogyan zajlik az etnikai székfoglalósdi Mokumban?
iparban, a dohányfeldolgozásban és a gyémánt megmunkálásban (Leydesdorff 1987; Lucassen 1994). Ezenkívül kisajátították maguknak a kóser termékek piacát, miközben a zsidó negyedben - ez a mai Oosterpark körül feküdt, napjainkban a politikai zsargon „gyójtönegyednek nevezné - az általuk folytatott helyi kereskedelem a „szabad" piaccal szemben bizonyos mértékig védettséget élvezett. Végül a zsidók egy jelentős része rendszertelen házimunkával és házaló kereskedelemmel kereste kenyerét. A házaló kereskedők között a zsidók számarányuknál magasabb létszámban képviseltették magukat a zöldség- és gyümölcskereskedelemben, a hal- és virágárusok, illetve némileg kisebb arányban a fagylaltárusok között. A két világháború között nem kevesebb mint minden harmadik amszterdami házaló kereskedő zsidó származású volt; sőt, a rongykereskedésben egy adott pillanatban arányuk elérte a kilencven százalékot! Nyilvánvaló, hogy nem a zsidók voltak az egyetlenek Amszterdamban, akik vállalkozóként vagy munkavállalóként bizonyos foglalkozási ágakban vagy gazdasági szektorokban az átlagnál magasabb arányban dolgoztak (vö. Lucassen és Penninx 1994). Ugyanez volt a helyzet a belga szalmakalapkészítőkkel, a német pékekkel, a német sörfőzőkkel, a vesztfáliai (katolikus) manufaktúrakereskedőkkel, az oldenburgi építőmunkásokkal, kőművesekkel, szobafestőkkel, a francia házaló esernyőkereskedőkkel, az itáliai gipszszobor-árusokkal, csempésekkel, kéményseprőkkel és fagylaltkészítőkkel vagy a német szolgálókkal (lásd pl. Bovenkerk és Ruland 1992; Henkes 1995; Aliellet 1987; Schrover 1996). Ha pedig napjainkban valaki végigsétál a városon, biztos, hogy találkozik olasz fagylaltárusokkal, elhalad török vagy marokkói hentesüzlet mellett, vagy lát török varróműhelyt. Némi költői képzelőerővel akár azt is állíthatnánk, hogy ezek azoknak a zsidó fagylaltárusoknak, kóser henteseknek és konfekcióruha-készítőknek az utódai, akik a háború előtt az utcakép jellegzetes tartozékainak számítottak. Hogy a bevándorlókés leszármazottaik bizonyos foglalkozásokba, illetve gazdasági szektorokba áramlanak és ott piaci szegmenseket képeznek, rendkívül érdekes jelenség. Szinte adja magát a kérdés, vajon a gazdasági integrálódás folyamata mindig efféle koncentrálódás formájában zajlik-e. Ha igen, milyen strukturális tényezők határozzák meg? Tetten érhető-e mindeközben az öröklődési minta? Az ezekre a kérdésekre adott válaszok révén jobban átlátjuk és megértjük, milyen gazdasági integrálódási folyamaton mennek keresztül a mai bevándorlók. Az effajta vizsgálódás természetesen nemcsak elméleti szinten érdekes, hanem gyakorlati haszonnal is ke2 Dagevos és Odé itt közölt cikke definiálja, mit értenek manapság gyűjtőnegyed alatt (a fordító megjegyzése).