Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)
HERMAN VUIJSJE - JOS VAN DER LANS: Így lakunk mi Új Amszterdamban
vették birtokukba a várost. Felvásárolták és lakhatóvá tették azokat a raktárakat és kikötői területeket, amelyek a kereskedelem és az ipar hanyatlása után üresen álltak. Mohón rávetették magukat azokra a foghíjakra, amelyeket az ipariból a szolgáltató gazdaságba való átmenet teremtett. Az új szolgáltatóipar kiköltözött a várost övező gyűrűbe, ahol egymást érték az építkezések. Azóta alaposan megváltozott a helyzet és amikor az autópályán elérjük a várost, elsőnek a daruk alkotta erdőt pillantjuk meg. Olyan irodakomplexumok nőnek ki a földből, amilyenekre korábban sem magasságukat, sem megjelenésüket tekintve nem volt példa. A visszatért életkedv jólétet teremtett, de ez a szabadpiaci értékesítésű lakások árában is tükröződött. Amikor a lakáspiacon kitört az „őrület", Amsztetdam járt az élen. A kilencvenes évek végén nem számított kivételnek, ha egy ingatlan ára néhány év alatt a duplájára nőtt. Akinek van mit a tejbe aprítania, Amszterdamban kövekre válthatja a millióit. A kevésbé tehetősek - némi türelemmel - a még mindig tekintélyes méretű szociálisbérlakás-szektorban találhatnak helyet maguknak. De aki a kettő között van, aki most érkezett, hogy körülnézzen, aki fiatal és ezért a lakáspiacon még nem igazán rúghat labdába, az Amszterdamban koránt sincs rózsás helyzetben. A régiből az új Amszterdamba való átmenet során kialakult egy új alsóosztály is, melyet a bevándorlók, mindenekelőtt a Marokkóból, Törökországból és Suriname-ból, illetve egyre nagyobb számban olyan országokból érkezett emberek alkotnak, akiket a hazájukban folyó háború vagy elviselhetetlen nyomor kényszerített menekülésre. Ok azokban a városrészekben telepednek le, melyekből kiköltöztek az ipari munkások, és az idegen világban úgy próbálnak fogódzót találni maguknak, hogy foggal-körömmel ragaszkodnak a szülőhazájukból hozott kultúrához. Ez viszont azzal a következménnyel jár, hogy itt felnövekvő gyermekeik két különböző világban élnek, ráadásul egyikben sem érzik magukat otthon. Egy új szegélyrojt? 3 Hogy a lakáskérdést a csoport helyett egyre inkább az egyén felől közelítik meg, az elmúlt negyedszázadban minden fronton láthatóvá vált, így a városfelújításban, az építészetben és a tervezésben, a lakások beosztásában és a 3 A szegélyrojt (rafelrand) kifejezést azokra a külső övezetekre használják, ahol azok élnek, akik vagy tudatosan, vagy mert kiszorulnak, a társadalom, illetve a város peremén élnek (alternatív életmódot választók, hajléktalanok, függőségben szenvedők stb.) (a fordító megjegyzése).
