Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

HERMAN VUIJSJE - JOS VAN DER LANS: Így lakunk mi Új Amszterdamban

Az a folyamat, amely az Ajaxnál az elmúlt negyedszázadban kudarcok és eufórikus pillanatok révén a szemünk előtt játszódott le, Amszterdamban lopakodva, apró lépésekben és sokkal öntörvényűbben zajlott. A Johnny Jordaan-szerű bohémekből öntudatos városlakók lettek, akik időről-időre máshová költöznek, fontosnak tartják és ápolják a szomszédokkal való kapcsolatokat, ha azok nem lépnek át egy bizonyos határt és mindig és mindenben a saját útjukat járják. A Jan Schaefferhez hasonló megszállott népvezérek mögül eltűnt a hagyománytisztelő had, és egyre nehezebben képesek megragadni a valóságot. A Johan Cruyff-szerű pimasz csibészek pedig - a nagy pénz reményében — még azelőtt külföldre szerződnek, hogy érett emberekké válnának. Amszterdam egyre jobban hasonlít az új Ajaxra. Ez a minden szempontból rendkívül sokszínű társaság olyan egyénekből áll, akiknek nagyon sokat kell edzeniük ahhoz, hogy képesek legyenek az összjátékra, és az edző szavaival élve, „újra kialakuljanak az automatizmusok". Együtt a sajátunkért Alivei a régi Amszterdam már nem létezik, Amszterdamot újra kell teremteni. Ez a folyamat tulajdonképp már egy negyedszázada zajlik is, anélkül, hogy erre a város különösebben odafigyelne. A hatvanas évek végén kezdődött, amikor a városvezetők a várostérképen vastag filccel meghúzták a dél-keleti irányba építendő metró és a Wibautstraattól az íjig vezető autóút nyomvonalát. A kommunista és szocialista városvezetők még a teljes alakíthatóság korszakában éltek. A bulldózerekben látták a megfelelő szövetségest arra, hogy javítsanak a régi és túlzsúfolt város viszonyain. Kevesebb embert akartak elhelyezni a tágas lakásokat biztosító új lakótömbökben és több teret szerettek volna biztosítani a forgalomnak, mindezt pedig úgy, hogy a fennmaradó lakosságot barátságosan az alvóvárosokba, Almerebe és Purmerendbe tessékelték. I , i'i De az új kor igényeit teljesen ügyeimen kívül hagyták. A nép nem kért az általuk kínált jóból, és egészen más javaslattal állt elő „Igazodjunk a meglévőhöz", hangzott a városlakók kreálta jelszó. Az újfajta lázadás és a hagyományos értékőrzés különös szörnyszövetséget kötött egymással, és az amszterdami lakásépítő politikát sokáig ez határozta meg. A felújított városnegyedekben lett hely mind az újaknak, mind a régieknek. Az újakat a diákok és a fiatalok testesítették meg, akiket egyik pillanatról a másikra egyenrangúaknak tekintettek, és akiknek egy vagy két személyre szabott,