Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

MICHIEL WAGENAAR: A polgári öntudattól a tömegtársadalom felé

saságban a követendő irányt. A napóleoni megszállás idején bevezetett közvetlen állami irányítás, mely a szinte teljes önállósággal rendelkező városok alkotta Köztársaságból központosított királyságot csinált, újabb csapást mért Amszterdamra, és egyszerű közigazgatási egység szintjére süllyesztette a várost. A királyi rangot kapott Orániai-ház úgy határozott, hogy a kormányzati funkciókat és a királyi udvart átteszi Hágába. Ennek, illetve a legfelső katonai parancsnokság, a külföldi diplomáciai képviseletek és a legfőbb igazságszolgáltatási intézmények jelenlétének köszönhetően Hága minden más holland településnél gyorsabb fejlődésnek indult. Az itt összpontosuló magánvagyonok cselédek, iparosok, kereskedők és művészek tömegeit vonzották a városba. Amszterdam számára sovány vigasz volt, hogy névlegesen főváros-státuszt kapott. A város szinte teljes egészében nélkülözte azokat a vagyoni és anyagi eszközöket, amelyek egy főváros természetes tartozékainak számítanak. Nem rendelkezett azzal a vagyonos polgárok képviselte vásárlóerővel, amely Hágát oly elegáns és vonzó lakóhellyé tette. Párizzsal és Brüsszellel ellentétben nem részesült kivételes bánásmódban, így nem is voltak eszközei ahhoz, hogy mintaértékű modern főváros nőhesse ki magát. „Amszterdam kénytelen maga előteremteni a számára szükséges eszközöket", panaszkodott egy helyi polgár 1877-ben, „miközben a nemzet elvárja tőle, hogy a legnagyobb város és a nemzet központja legyen, megtagadja tőle a kormányzati székhelyet és a királyi udvart." A tizenkilencedik század második felében azonban Amszterdam komoly gazdasági fejlődést produkált. Az Északi-tengeri csatorna megépítése (1876) végre megnyitotta a nagyobb hajók számára évtizedek óta elérhetetlen kikötő bejáratát. Az új tengeri kapcsolat, mely mintegy válasz volt a Szuezi-csatorna 1869-es megnyitására, életfontosságúnak bizonyult a hollandindiai

2 kereskedelem szempontjából. A holland városok közül Amszterdam húzta a legnagyobb hasznot a gyarmatokból. A talpraállás első jelei az 1860-as években váltak egyértelművé. A lakosok száma ekkor haladta meg először az 1795-ös szintet. A polgárok, akik már régóta várták, hogy magához térjen az önnön múltjába süllyedt, kába város, amely igencsak előnytelenül került ki a más fővárosokkal történt összehasonlításokból, lelkesen üdvözölték a fellendülést. Végre elérkezettnek látták az időt, hogy Amszterdam más európai fővárosok, például Brüsszel és Budapest mintájára, Párizs nyomdokaiba lépjen, ahol Georges-Eugéne Haussmann 1 A tizenhetedik és tizennyolcadik században Hollandia köztársaságként létezett (a fordító megjegyzése). 2 A gyarmati időszakban - tehát 1949-ig - az anyaországban a mai Indonéziát Holland-Indiának nevezték (a fordító megjegyzése).