Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

PAUL SCHEFFER: Vissza a kertvárosba

De hát nem az igazságot keressük? Azt mondhatnánk, hogy itt ismét a mérni és tudni problémájával találjuk magunkat szembe. Ugyan kinek árt, ha tisztában vagyunk például azzal, hogy a bevándorló családok nyelvileg hátrányos helyzetben vannak? Nehézségeiket csak felerősíti az olyan egyoldalú környezet, mint amilyennel a Bos en Lommer nevű városrészben találkozunk, ahol évről évre romlik az iskolakezdő gyerekek nyelvi szintje. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy az elmúlt harminc évben a bevándorlás következtében a tanulók átlagos színvonala egyre inkább süllyed. Az etnikai kisebbségekből származó gyerekek több mint 60 százaléka az általános iskola után az alsószintű szakképzést választja, míg a holland tanulók esetében az arány épp fordított: majd kétharmaduk gimnáziumban folytatja tanulmányait. Ilyen körülmények között alapvető kérdés, hogy az iskolák egyoldalú összetételének nincs-e külön is hatása a tanulási teljesítményekre. Ha pedig igen, akkor azon nem segít a vizsgaeredmények kozmetikázása. A szegregáció társadalmi következményeivel kapcsolatban kisebbek a véleménykülönbségek. Aki megnézi a társadalmi interakció mintáit - mekkora az esélye, hogy a bevándorlók és a hollandok kapcsolatba kerülnek egymással - egyértelmű tendenciákat lát.

8 Erről az egyik kutató, Jaco Dagevos a következőt mondja: „A bevándorló és az őshonos fiatalok nem igazán keverednek egymással.'' Ezt máshol kicsit erősebben is megfogalmazza: „Hollandia egészét illetően nemrég megállapították, hogy a kisebbségek baráti köre az elmúlt tíz évben egyre inkább saját csoportjuk tagjaiból áll. Ennek legfőbb oka minden bizonnyal az erősödő szegregációban keresendő." Bizonyos negyedekben vagy iskolákban tehát felhalmozódnak a hátrányok. Ez nemcsak azt vonja maga után, hogy létrejön és önmagát erősíti „a szegénység kultúrája", hanem azt is, hogy felerősödnek a demokrácia mindennapi működését veszélyeztető társadalmi problémák. Az elmúlt években ennek többször is szemtanúi voltunk. A szegregáció tehát nemcsak az érintett csoportok egyenjogúsodását lehetetleníti el, de aláássa a megbékélést is, azaz azt a lehetőséget, hogy a társadalom békésen oldja meg a maga konfliktusait. Ez utóbbit azért hangsúlyozom, mert a kutatók csak a bevándorló csoportok sorsának jobbrafordulását látják, és szinte nem is vizsgálják az újonnan étkezettek és az őshonosok közötti interakciót, a multikulturális drámáról folytatott vitának ezt az oldalát, mondhatni, észre sem veszik. 8 Lásd: Jaco Dagevos és Arend Odé itt közölt cikkét (a fordító megjegyzése)!