Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)
LEON DEBEN: A lakásfelügyelőnőtől a városnegyedgondnokig
kust és szociális bérlakásépítésben érdekelt szakembert, amikor a hetvenes évek közepén kiderült, hogy bizonyos lakók mégiscsak aszociálisan viselkednek. Altalánosságban azonban ki lehet jelenteni, hogy azok a kísérletek, melyek a tizenkilencedik század közepén a munkások lakáskultúrájának megteremtése érdekében kezdődtek, sikeresek voltak. A munkások túlnyomó többsége szabálykövető lakó lett, és a lakásban, illetve lakókörnyezetében megkövetelt magatartást annyira magáévá tette, hogy a bérleti szerződésekben szereplő házszabályok némelyike idejétmúlttá vált. A szociális bérlakások bérbeadóinak komoly sokk volt, amikor szembesültek néhány bérlő kezelhetetlen magatartásával, de még ennél is nehezebb volt számukra, hogy elfogadják az életstílusoknak azt a sokféleségét, amely ebben az időben keletkezett. Anélkül, hogy tudatosult volna bennük, a lakásépítő szövetkezetek már rég nemcsak olyan családokkal kerültek kapcsolatba, amelyek egy vagy két gyereket neveltek és azonos, illetve jól ismert minta szerint viselkedtek, azaz a férfi munkába, a gyerek iskolába járt, az asszony pedig kiszellőztette az ágyneműt, mosott és törölgette a port. Az egyre többféle bérlő a lakással kapcsolatban egyre többféle elvárást és vágyat fogalmazott meg. A többség számára a lakás csupán a munkához, iskolához és az óvodához szükséges, hatékony kiinduló bázisként szolgált. Volt aztán a bérlőknek egy olyan kategóriája, amely a lakáshoz még nosztalgikus és idealista érzelmeket társított, lis voltak olyan lakók is, akiket nemigen érdekelt vagy éppenséggel teljesen hidegen hagyott a lakás és minden, ami ahhoz kapcsolódik. A lakással, a lakókörnyezettel és a városrésszel kapcsolatos magatartásformák a legmarkánsabban az aktivitás fokában különböztek egymástól. Volt, aki pénzzel váltotta meg, és volt, aki maga teljesítette kötelezettségeit, de olyan is, akit senki és semmi sem tudott jobb belátásra kényszeríteni. A valóság persze még ennél is bonyolultabb volt, és jóval több árnyalatot mutatott, de egy ilyen rínád összefoglalóban lehetetlenség kitérni minden apró részletre. A lakók között éppúgy akadt és akad társaságkedvelő, mint tartózkodó vagy épp visszahúzódó, érdeklődő vagy épp teljességgel közömbös. Más lakáskultúrák Mindeközben, a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején, a vendégmunkások, akiket a Philips, a Hoogoven, a kikötők és más egyéb nagyvállalatok - szándékaik szerint - átmeneti megoldásként Hollandiába hoztak, letudták a panziók és a munkásszállások időszakát, és megkezdték a családegyesítést. Hozzájuk jöttek még a menedékkérők és a bevándorlók.