Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)
LEON DEBEN: A lakásfelügyelőnőtől a városnegyedgondnokig
A lakásfelügyelőként tevékenykedő művelt nő Hollandiában Johanna ter Meulent tekintik a lakással kapcsolatos szociális munka megteremtőjének. Munkáját Amszterdamban, a Jordaan nevű városnegyedben, a Tuinstraaton, az Anjelierstraaton és a Willemstraaton kezdte. Egy cukorgyáros, W. Spakler személyében sikerült találnia egy szociális érzékenységgel megáldott mecénást. Gondolatait 1898-ban a női munkaalkalmak teremtése érdekében rendezett országos kiállítás alkalmából A munkáslakás-felügyelőkénttevékenykedőműveitnó'címmel adta közre. Nézetei nagy vonalakban úgy foglalhatók össze, hog)' a lakás- és lakógondozást önálló hivatásként kell kezelni, mégpedig női hivatásként, melyet csak és kizárólag „művelt osztályokból" származó nők végezhetnek. Nyomatékosan hangsúlyozta, milyen fontos a visszafogottság. „Semmiképp se legyünk tolakodók, ne akarjunk mindenáron bemenni a lakásba, és ne ajánlgassunk pénzt vag)' élelmiszert." 1899-ben Amszterdamban megalakult a Szociális Munkára Felkészítő Oktatási Központ, ahol szociális munkára képeztek embereket, és nag)' hangsúlyt fektettek a lakáshoz kapcsolódó nevelőmunkára. (EI)Külön(ített) lakótelepek A huszadik század elején a fegyelmezetlen bérlői magatartást nem egyszerűen zavarónak, hanem kifejezetten veszélyesnek tartották. Úgy vélték, hogy a szabálykövető munkásokat meg kell védeni a kezeihetetlenekkel szemben. De most már az utóbbiakat sem hagyták sorsukra, hanem nevelni kezdték őket. Az a döntés született, hog)' a megfelelő ellenőrzés és istápolás érdekében létesüljenek számukra külön lakóhelyek. Némi vita után a képviselőtestület úgy határozott, hogy az Astervvegen, a Distehvegen és a Zeeburgerpadon Asterdorp (1927-1940), illetve Zeeburgerdorp (1927-1943) néven lakótelepeket létesít. Ezekben olyan családokat kívántak elhelyezni, akik „nem alkalmasakarra, hog)' bérlőtől elvárható módon lakjanak, de akiknél van esély arra, hog)' a lakásfelügyelők biztosította gondos felügyelet és támogatás mellett némi idő elteltével átköltözhetnek egy rendes lakónegyedbe". Az ottlakás önkéntes alapon történt, mert ezek átmeneti otthonok voltak. Persze a választási szabadság igen szűkre szabott volt, hisz a lakók számára alternatívaként csak egy nyomornegyed vagy az utca jöhetett szóba. A városvezetés mindenképp meg akarta előzni, hog)' a fegyelmezetlenek miatt csorba essen a szabálykövető munkás becsületén. A lakásfelüg)'előnők irányításával olyan nevelésben kívánták részesíteni őket, amelynek eredményeképp „rendes családokat alakítanak, mindig eleget tesznek fizetési kötelezettségeiknek és csendes és nyugodt lakók lesznek".