Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

HERMAN DE LIAGRE BÖHL: A lila kísérleti terep

eredményezte. Míg a gazdag felső réteg úgy érezte, jól mennek a dolgok, a középrétegek és a munkások korántsem voltak ilyen elégedettek. A parlament megbízásából készített ún. Munkakutatás, amely 1886-ban indult és éveken át vizsgálta, milyen viszonyok között dolgoznak és élnek a kereskedelemben és iparban foglalkoztatott munkások, megállapította, hogy ezek a rétegek nagyon nehéz helyzetben vannak. Nyomorúságos körülmények között élnek és dolgoznak, és állandóan a munkanélküliségtől rettegnek, mely kilátástalan nyomorba taszíthatja őket. De a középosztálybeli boltosok, hivatalnokok, tanítók és szabadfoglalkozásúak sem igen érzékelték a fellendülés áldásait. A magas városi adók és a drága szolgáltatások - gáz, villany, helyi közlekedés és oktatás - miatt többnyire ők is a nyomor határán lavíroztak. A nyolcvanas évek végén jelentkező új politikai áramlatok ostrom alá vették a liberális erődöt. A jobboldali protestáns és katolikus felekezeti csoportosulások és a baloldali fiatal vagy demokratikus liberális áramlat összehangolt támadást intézett a liberális polgárság ellen, hogy megtörje kormányzási monopóliumát. A magukat „radikálisoknak" nevező fiatal demokraták voltak a kezdeményezők és ők aratták az első sikereket is. Amikor nem sikerült progresszív irányba elmozdítani a hatalmat kisajátító „Polgári Kötelességet", a demokratikus liberális ellenzék 1888-ban „Amszterdam" néven saját választói egyesület alapított. Az ellenzékieket M. W. F. Treub ( 1858-193 3 ) vezette, aki a Városi Egyetem jogi tanszékén magántanárként dolgozott. 0 lett az „Amszterdam" elnöke, és ő kezdeményezte eg)' radikális választási program megalkotását. A programnak az volt a legfontosabb célkitűzése, hogy kiharcolja az általános választójogot és „törvényi eszközökkel javítsa a munkásosztály állapotát, de úgy, hogy miközben bővíti a kisajátítás jogi lehetőségeit, továbbra is tiszteletben tartja a magántulajdon elvét". A radikálisok szerették volna összebékíteni a politikai liberalizmus szabadság- és a feltörekvő munkásmozgalom egyenlőségelvét. Ideológiai szempontból kétfrontos harcot vívtak. Egyrészt szembefordultak az olyan klasszikus liberális dogmákkal, mint a piac jótékony hatása és az állam önkorlátozása. Hollandiában Treub volt a gazdaságtudományban „történeti iskolának" nevezett irányzat legismertebb képviselője. Ez az áramlat a tizenkilencedik század második felében Németországban és Ausztriában jött létre, és megpróbálta helyreállítani a gazdaság, a jog és az erkölcs közötti hagyományos kapcsolatot, melyet a liberális államtudomány lerombolt. Szakított tehát az állami önmegtartóztatás liberális eszméjével. Számára nem az egyén, hanem a közösség volt a kiindulópont, és legfőbb céljának a „népjólét" megtetemtését tekintette.