Amszterdam - Budapesti Negyed 55. (2007. tavasz)

HERMAN DE LIAGRE BÖHL: A lila kísérleti terep

nagyvállalkozások váltották fel. A kereskedelem, a hajózás és a robbanásszerűen fejlődő ipar fokozatosan néhány nagy társaság kezében összpontosult. Mivel tömegével keletkeztek új munkalehetőségek, rohamosan nőtt a város lakosainak száma. Vidékről megállás nélkül áramlott a tömeg Amszterdamba. 1860 és 1890 között Amszterdam lakossága 259 ezerről 431 ezerre nőtt. A tizenhetedik századi aranykor óta először került sor nagyobb városbővítésre. 1870-től kezdődően a Buitensingelgrachton kívül gombamód szaporodtak az újabb és újabb köznép lakta városnegyedek. A délen épült Pijp volt az első, ezt követte nyugaton a Kinket- és a Staatsliedenbuurt, majd keleten a Dapperbuurt és az Indische Buurt. Az új lakónegyedek szürkék és vigasztalanok voltak. Ezekben a munkáslakosság összezsúfolva, gyakran borzasztó életkörülmények között élt. A gazdasági liberalizmust szabadkereskedelmi politika formájában meghonosító vagyonos polgárság különösebb teketória nélkül jelentősen bővítette a városi feladatok körét. Az 1865-ben alapított és „Polgári kötelesség" névre elkeresztelt liberális választói egyesület szép fokozatosan átvette a kezdeményezést az „Alkotmány" nevű, a régi elitet tömörítő, konzervatív választói egyesülettől. 1874-től kezdődően minden tanácsnok liberális eszméket vallott. Ugyanabban az évben a „Polgári kötelesség" választási programjában kiállt az olcsó, illetve ingyenes oktatás és a választójog kiterjesztése mellett. A program mindenekelőtt a szociális törvényhozás területén állami beavatkozást sürgetett: „Az Állam tevékenységi körének nincsenek felső határai. Ahol a magánerő és az egyéni kezdeményezés már tehetetlen, ott napjainkban megengedett, hogy kettejük közé, hol gyámolítóként, hol védelmezőként, hol nevelő célzattal, hol pedig korlátokat vagy akadályokat állítva, belépjen az állam." Körülbelül 1890-ig a liberálisok szabták meg az irányt. Erőteljes jóléti politikát folytattak, melynek alapját az aktív pénz- és adóügyi politika teremtette meg. A polgárok jólétének növeléséhez szükség volt egy olyan modern szervezetre, amely közvetlenül a városvezetésnek volt alárendelve és elegendő alkalmazottal rendelkezett. Ez fokozatosan épült ki, de 1914-ben Amszterdamban a városi vízműveknél, a gázgyárakban, a telefontársaságnál, az elektromos műveknél és a villamosközlekedésben már kereken hatezren dolgoztak állandó státuszban. Ez az apparátus már túlságosan nagy volt ahhoz, hogy néhány előkelő polgár, aki a városvezetést elsősorban kedvtelésből vállalta, képes legyen átlátni, illetve átfogni. Ahogy bővültek a városi szolgáltatások, úgy nőtt a városi titkárság osztályainak száma. A városirányítási tevékenységek bővülésével 1860 után egyre jobban elkülönültek egymástól a főbb területek, így az általános ügyintézés, a városon belüli és kívüli közlekedés, a városrende-